Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

tannyelvet és kiterjeszti a 18. § rendelkezéseit a községi elemi népiskolákra is.

31 # A törvényjavaslat 18. §-a körül nagy vita alakult ki a képviselőház 1907 április 22-i és 23-i ülésén, a részletes vita során. A nemzetiségi képviselők, főként a románok, de mellettük a szászok is sérelmesnek találták a 18. § rendelkezéseit, V<lad Aurél a szakasz elejtését javasolta. A függetlenségi képviselők közül Bozoky Árpád viszont a magyar nyelv szempontjából kifogásolta a 18. §-t és a népnevelés tárgyában 1843-ban kiküldött kerületi választmány javaslatát felújítva, indítványt tett a magyar tannyelv bevezetésére a magyar állam területén működő valamennyi elemi népiskolába. Apponyi a két álláspont közt középutat keresve, elfogadta a közoktatásügyi bizottság módosításait, valamint Nagy Dezső módosítását, amely arra irányult, hogy a magyar anyanyelvű növendékek vagy azok a nem magyar anyanyelvűek, akiknek a magyar nyelven Váló tanítását atyjuk kívánja, azon községek hitfelekezeti iskoláiban is magyar nyelven taníttassanak, ahol nincs magyar tannyelvű iskola (lásd 18. § vastag betűs részét), de nem fogadta el Goldis László módosító indítványát, aki a szakasz első bekezdését kívánta módosítani és az ismétlő tanfolyamok magyar tannyelvét ellenezte. Az így kialakult és megszavazott 18. § Apponyi szerint a „legkevésbbé adhat alkalmat aggodalomra bárkinek, aki az állami egységnek és a magyar nemzeti állam elméletének tudatában él és ennek alapján áll".

32 Az 1907:XXVII. tc. 18. §-a ellen nemzetiségi részről elsősorban az a kifogás hangzott el, hogy az megdönti az állampolgárok anyanyelv és faji egyéniség különbsége nélküli egyenjogúságának elvét s ugyanakkor sérti az egyházak önkormányzatát és az elemi népiskolák egységes szervezetével ellentétes. A nemzetiségi törvény 14. §-át ezek szerint a törvényhozó helytelenül értelmezte, de az egységes népiskola két részre osztása különösen ott, ahol csak kevés tanuló van, nagyon nehezen vihető keresztül. Az elemi iskolák ismétlő tanfolyamának magyar nyelvűvé tétele a pedagógia elveivel ellenkezik és az ismétlő tanfolyamok megszűnéséhez vezet. Az 1907:XXVII. tc. vitatott 18. §-ával Tisza István is foglalkozott a képviselőház 1914 február 20-i ülésén tartott nagy beszédében és kifejtette vele kapcsolatban, hogy a rendelkezés végrehajtásánál a magyar kormány arra fog törekedni, hogy olyan ~ helyeken, ahol román tannyelvű felekezeti népiskolákat más felekezethez tartozó magyar anyanyelvű gyermekek nagy számmal látogatnak, ezek kulturális igényeiről állami iskolák létesítésével gondoskodjék. Ez még mindig helyesebb megoldás, mintha a román anyanyelvűeket felekezeti iskolájuk tekintetében anyanyelvüktől megfosztanák. A 18. § 2. bekezdése pedig Tisza szerint nem jelenti azt, hogy ahol a nem magyar anyanyelvű iskola megszűnt, ne volna később ugyan31 Irományok XII. k., 333. 1. 32 Napló VIII. k., 381., 383., 385—388., 399—404. 1.