Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
a honfoglalás után, de szenvedélyesen támadja a három erdélyi nemzet unióját, mint a román nemzet „teljes megsemmisítésére irányuló átkos emlékű frigyet". A mostani román nemzeti törekvéseket úgy tekinti, mint a Horia és Kloska-féle parasztlázadásban és a „Supplex libéllus Valachorum"-baxí megnyilvánuló román nemzeti törekvések folytatását, aminek a célja, visszafoglalni azt a teret, mely a románságot a történelem jogán megilleti. Tiltakozik az ellen, hogy a románság a reakció bérence volna. „De különben is, én nem tudom megfogni gyarló szemmel, hogy mi oka és célja volna valakinek a román vagy más nem magyar nemzetek közül a reactiot segíteni elő; hiszen azon gyönyörű tizenkét évi időszak, melyet oly megragadólag hallottam itt ecsetelni, s egész meztelenségében feltüntetni, — amellett, hogy anyagi szempontból tekintve ezen országot s annak lakosait, nemzetiség különbsége nélkül koldusbotra juttatta, vagy legalább juttatni akarta, — sokkal nagyobb sebeket okozott a nem magyar nemzetiségeken; mert a magyar legalább Magyarországon használta nyelvét, holott a román, szerb és szlovén nemzetek nyakára csupán a gleiche Beknechtigung, akarom mondani^ gleiche Berechtigung alapján, a német nyelv tolatott, s az általuk lakott vidékeken az alatt, hogy saját fiai üldöztettek, idegen cseh, morva, polák, kutseber és Isten tudja miféle hivatalnokok sáskaserege gazdálkodott, piszkolva, gúnyolva és zsarnokilag üldözve és nyomva mindenkit, ki a nemzetiségek pártolója, vagy éppen elősegítője lenni merészkedett (Helyeslés)." Az 1848-i eseményekről, melyek mindnyájunk előtt ismeretesek, s a nemzetiségeknek egymás közötti véres fellépéséről s annak okairól szólni nem akarok; mert nem akarom a hegedő sebet feltépni, kerülni akarván a kölcsönös recriminatiokat, mire nézve elég legyen kimondanom, hogy Iliacos intra morus peccatum est, et extra. (Zaj. Elnök: Tisztelt Ház! A tárgy fölötte fontos, azért ismételve kérem a képviselő urakat, méltóztassanak szólót csendben meghallgatni.)" „Mélyen érzi és fájlalja a történteket mindenki, nemzetiség különbsége nélkül, s én megvallom, hogy hazafiúi örömmel tapasztaltam az egész vita folyama alatt azon készséget, eszélyességet és méltányosságot, melyet a nemzetiségek megnyugtatása és kibékítésére nézve e háznak majdnem minden tagja tanúsított, s remélem, hogy ha Isten is úgy akarja, mint magunk, ezen kényes természetű, mindnyájunkra nézve legnagyobb horderejű ügyet az igazság, méltányosság és nemzetiségi jogegyenlőség alapján közös akarattal és egyetértéssel elintézendjük (Helyeslés)." 17 Vlad Alajos egyébként a felirati javaslat mellett nyilatkozott. Ignjatovich Jakab, Nagybecskerek képviselője, ugyanazon az ülésen a szerb álláspontot képviselte. Az abszolutizmust ő is súlyosan elítélte és kifejtette, hogy a szerbek és horvátok nem a reakcióért, hanem önmagukért ragadtak fegyvert. A 48-as törvényhozást " Napló 378. 1.
