Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

rendszere (zaj, zúgás) ... Ezen irány az, melyet óhajtok a nemzetiségekre nézve kimondani, hogy tudniillik az országgyűlés el van határozva a jogegyenlőség s az önkormányzás létesítésével megadni mindazon biztosítékokat, melyeket tőlünk a különböző népfajok megnyugtatásával kívánhatnak."

12 A május 22-én tartott XXVI. ülésen Trefort Ágoston, Békés megye gyomai kerületének képviselője szólalt fel s beszédében a nemzetiségi kérdést is érintette. „Mi a többi Magyarország területén élő népfajokat illeti, — én azok fejlődését nemzetiségi irányban nem akarom akadályoztatni, mert a nemzetiségek elnyomatása, valamint a szabadsággal össze nem fér, úgy rossz és céltévesztő politika. Szerbek, oláhok, németek, szlovákok s rutének vigyék saját municipális ügyeiket saját nyelvükön, használják az iskolákban azon nyelvet, mely nekik tetszik. Én a nemzetiségek belső kifejlődését úgy kívánom tiszteletben tartani, mint a vallást, mibe avatkozni a statusnak joga nincsen. (Helyes!) De a külön nemzetiségeknek teendő concessiokat csak a jogegyenlőség alapján lehet tenni — s valamint a vallások közt nem lehetnek privüegialis vallások, úgy,a nemzetiségek közt sem lehetnek Magyarország területén privüegialis nemzetiségek. (Közhelyeslés.) ... Oly területeken ... hol vegyes a népesség, ott tisztán nemzetiségi szempontok szerint statusok soha sem fognak alakulni... remélem tehát, hogy Magyarországon is a történelmi előzmények, a geographikus helyzet s a beteges hajlam: miszerint minden külön népfaj, külön területet követel s mintegy külön államot akar képezni, — mint sok átmenő szellemi betegség, meg fog szűnni s Magyarország, a magyar állam: Hungária meg fog maradni; mert a nemzetiségek iránt igazságos tudván lenni, nem lesz alapítva a nemzetiségekre, hanem meg fog felelni a politikai szükségnek, mint fejlődménye a történetnek (Helyeslés)".

13 A vita további során gr. Andrássy Gyula Deák, Madách Imre, Tisza mellett foglalt állást, anélkül, hogy a nemzetiségre kitértek volna. A május 27-én tartott XXX. ülésen Kazinczy Gábor, Borsod megye dédesi kerületének képviselője, a felirat híve, szólalt fel és egyrészt a magyarság megértő magatartását vázolta az idegenekkel szemben, másrészt élesen világított rá a nemzetiségek centrifugális törekvéseire. „Kétségtelen, hogy a nyelv analógiája s még inkább identitása, hatalmas kötelék a népek között... de... van ennél egy csalhatatlanabb critérium: a történelmi együttlét által kifejlesztett közös szellem és a geographiai fekvés, mely a határokat kijelöli és az ezek közti elemeket fúzióra utalja. E két kapcsolat hatalmasb minden egyébnél, mert alapja a vér, a föld, a történelem .. ."

14 „Mióta az első magyar király, hagyományként öröklé utódaira szent tévedését: „Unius linguae uniusque moris regnum imbecille 12 Napló 176. 1. 33 Napló 200. 1. " Napló 288. 1.