Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
zetre sérelmes törvények pedig „névszerint töröltessenek el". 3 A vármegye magyar vezetősége itt átvette a román nemzetiségi követelések terminológiáját, mert a románság követelései arra irányultak, hogy Erdély rendi alkotmányának megváltoztatásával, a magyarok, székelyek és szászok mellett őket is ismerjék el negyedik „nemzet"-nek. Ez a követelés fog kicsendülni a nemzetiségi követek felszólalásaiból és a tordai feliratban követelt egyenjogúsítása a román nemzetnek és nyelvnek fogja az 1863/64. évi erdélyi országgyűlésnek tárgyát képezni, amiről az előző fejezetben már szó volt. Az országgyűlési tárgyalások során, a XXI-ik ülésen, május 13-án terjeszti elő Deák Ferenc, Pest képviselője, első felirati javaslatát „az országgyűlés főteendői iránt". A felirat a 48-as törvényes alapra helyezkedve, kimutatta, hogy a Pragmatica Sanctio értelmében az osztrák tartományokkal szemben csak perszonális és nem reális unió áll fenn, tiltakozott az 1848 december 2-i lemondás és trónralépés ellen és követelte V. Ferdinand és Ferenc Károly lemondási okiratának az országgyűlés elé terjesztését. Beszéde során a nemzetiségi kérdésre is kitért. Miután sajnálattal állapítja meg, hogy sem Erdély, sem Horvát- és Tótország, sem a Határőrvidék, sem Fiume és a Tengermellék képviselői az országgyűlésre nem hívattak meg, így folytatja: „A mult idők szomorú eseményei — úgymond — káros félreértéseket idéztek elő közöttünk és nem-magyar nemzetiségű polgártársaink között. Ezen polgártársainknak nemzetiségök érdekében és Horvátországnak közjogi állása érdekében is követeléseik vágynak, miket ignorálnunk nem lehet, de nem is akarunk. El vagyunk határozva mindent elkövetni, hogy a félreértések elháríttassanak, s teszünk mit az ország, szétdarabolása és önállóságunk feláldozása nélkül tehetünk, hogy a honnak minden nemzetiségű polgárai érdekben és érzelemben összeforrjanak. Óhajtjuk törvényeink azon rendeleteit, mik e részben akadályul szolgálhatnak, közös érdekeink szerint méltányosság alapján módosítani s hogy ezt eszközölhessük, múlhatatlanul szükséges az országgyűlés mielőbbi kiegészítése." Erdély 48-ban törvényesen egyesült Magyarországgal s csak az országgyűlés választotta el őket egymástól. „Hisszük, hogy Erdélynek nem-magyar nemzetiségű polgárai sem fogják kockáztatva látni az egyesülés által nemzeti érdekeiket, mert megnyugvást és teljes biztosítást fognak találni azokban, miket mi más nemzetiségű polgártársaink irányába határozni és tenni fogunk (Ügy van, Helyes, Pihenjen.)." 4 Az országgyűlés azonban Deák álláspontja szerint csak akkor foghat törvények alkotásába és akkor mehet bele koronázási egyességekbe, ha teljes lesz, vagyis ha meghívják a képviselet nélküli országrészek követeit is. 5 Az ellenzék vezére, Tisza Kálmán debreceni képviselő, a XXIII. ülésen, május 16-án szólalt fel és kifejtette álláspontját az adott politikai helyzettel kapcsolatban. A nemzetnek ragaszkodnia kell 3 Irományok XXV. ülés 17. szám, 56. 1. * Az 1861. évi országgyűlés képviselőházának naplója. (A továbbiakban „Napló".) I. kötet, 108. 1. — Irományok 16. szám, 53. 1. 5 Napló 109. 1.
