Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

1. §. A magyar államnyelv bevezetése. II. József nyelvrendelete és annak visszavonása. — A magyar nyelv kérdése az 1790 és 1825 közti országgyűléseken. — A nemzetiségek követelései. — A nyelvkérdés a reformkorban. — Az államkonferencia álláspontja. — A magyar nyelv jogaiba iktatása az 1825 és 1848 közti országgyűléseken, A magyar nemzetiségi jogalkotás gyökerei a magyar államnyelv bevezetéséhez nyúlnak vissza. A XVIII. század folyamán a magyar társadalom mindinkább elveszti nemzeti öntudatát. Magyarország közjogi egységgé válik nemzeti tartalom nélkül s a magyar nyelv helyét előbb a latin, majd a német kezdi elfoglalni — írja a régi Magyarország krónikása, Grünwáld Béla. Mária Terézia megejtő és lekötelező kormányzati politikáját II. József radikalizmusa váltja fel, aki már meg sem koronáztatja magát, nehogy a koronázási eskü szabad cselekvése elé akadályokat gördítsen. A „kalapos király" a birodalmi egység gondolatától vezettetve a magyar alkotmányt félretolva 1784 május 11-én a magyar kancellária útján rendeletet intézett a helytartótanácshoz a német nyelv bevezetése érdekében. Ez a rendelet teljesen elnémetesíti a törvényhozást, a központi és helyi közigazgatást, a közép- és felsőfokú oktatást, sőt még az országgyűlési követnek való megválasztást is a német nyelv ismeretéhez köti. A németesítés, amit a felvilágosodott uralkodó egyszerűen a közszolgálat érdekében kiadott rendelkezésnek tekintett, erős ellenérzést váltott ki a magyar nemességben. A deákos köznemesség egyelőre nem a magyar nyelv védelmében fordult a rendelettel szembe, — mert ennek politikai jelentőséget éppen úgy nem tulajdonított, mint az uralkodó — hanem állami és vármegyei hivatalait féltette, mivel a rendelet szerint a központban azonnal, a vármegyéknél és városoknál egy, a világi és egyházi törvényszékeknél pedig három éven belül be kell vezetni a német nyelvet. De ezen túlmenően a nemesség az alkotmányban foglalt kiváltságaiért is aggódott, mivel az alkotmányt a latin nyelvtől elválaszthatatlannak tartotta s ezért a latin nyelvet, mint az alkotmány biztosítékát később a magyar nyelvvel szemben is szívósan védelmezte.

1 Ez volt a helyzet II. József nyelvrendeletének kiadásakor. Amikor azonban az uralkodó halála előtt visszavonta rendeleteit, az elnémetesedett főnemesség és az ellatinosodott középnemesség \Grünwald Béla: A régi Magyarország. 1711—1825. Budapest, 1888. 465.1.