Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

nyelv a német, az országos törvények is német nyelven közöltetnek velük. További követeléseik; minden hitfelekezet egyházainak és iskoláinak szabadsága, az egyházalkotmány fenntartása, az anyanyelv korlátlan használata templomaikban és iskoláikban, melyeknek legfőbb felügyeleti joga a királyt illesse meg. Kérik a szász municipális törvények (statútumok) megtartását. A szász nemzet a magyar királysághoz való kapcsolódás tekintetében különleges feltételképen köti ki, hogy a szász grófnak a felsőházban helye és szavazata legyen, cl SZclSZ kerületek ne kevertessenek más választókerületekkel, egyikük se küldjön egynél kevesebb képviselőt, a kerületi beosztásnál a külvárosok, városok és mezővárosok a községektől ne választassanak el; a minisztériumban a szász ügyek részére megfelelő számú szászokból álló külön osztály létesíttessék, végül a szász nemzet egyeteme és a király közt nem állhat közvetítő.

12 Az augusztus 5-i ülésen Goos Károly referálta a szászok kérését. A bizottság a szász comes és szász egyetem jogait csak annyiban érintette, hogy a székek igazgatóinak kinevezését a minisztérium hatáskörébe utalta. A nyelvhasználat terén a szászok tetszésére bízta, hogy maguk között a német nyelvet használják, csak az ország törvényhatóságaival tartoznak magyarul levelezni. Az egyházi és iskolai életben is csak annyiban szóltak bele a nyelvhasználatba, hogy más egyházakkal és törvényhatóságokkal a szászoknak magyarul kell levelezniök.

13 A román kérdés sokkal több vitára adott alkalmat. A bizottság eleinte nem akart e tárgyban külön javaslatot kidolgozni, mivel a román honpolgárok a többiekkel egyenlő szabadságot nyertek. Çaguna és Bohátiel különvéleményére azonban mégis kidolgozott egy javaslatot, ami a románokat nem elégítette ki. Három hét telt bele, amíg a bizottság az ügyet kellőképen előkészítve a szeptember 23-i huszonnegyedik ülésen ismét tárgyalás alá vehette annak a javaslatnak az alapján, amelyet a balázsfalvi határozatok szellemében a bizottság öt román meghívott tagja dolgozott ki és nyújtott be a miniszterelnökhöz. A bizottság kevés módosítással magáévá tette a román tervezetet s így született meg az erdélyi 1848: XXI. tc. javaslata, amelyet a szeptember 27-i ülésen a bizottság román tagjai is elfogadtak. Másnap azonban meggyilkolták Pesten gr. Lamberget, az országgyűlést feloszlatták, Jellasicsot királyi biztosnak, br. Récsey Ádámot miniszterelnöknek nevezték ki s így a törvényjavaslat további alkotmányos eljárás alá nem volt vonható. A bizottság egyik vezető tagja és a román javaslat szerzője, Cipariu Timoteiu kanonok Balázsfalvára sietett és ott 12 A magyarországi nemzeti kisebbségekre vonatkozó programmok, törvényjavaslatok, törvények és rendeletek. 1827—1920. A Magy. Külügyi Társaság kiadványai. Népszövetségi osztály. Budapest, 1922, 9—11. 1. — Német ,szövegét lásd Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harcának történetéhez 1848—49. Pest, 1868, 273—279. 1. 13 Márki Sándor: Az erdélyi unió bizottság. Budapesti Szemle, XCV. k., 1898, 332—333. 1.