Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

viszonyok és a dézsmák megszüntetése; 4. a kereskedelem és ipar szabadsága; 5. a marhaadó eltörlése; 6. a tized eltörlése; 7. szólásszabadság, sajtószabadság, hírlapi kaució eltörlése; 8. személyes és gyülekezési szabadság; 9. esküdtszéki törvény; 10. nemzetőrség román tisztekkel; 11. elegyes bizottság kiküldése a románokból és más nemzetiségekből, mely a vitás földbirtokkérdéseket rendezze; 12. a papok államsegélye; 13. minden fokú és fajú román iskolák létesítése, az egyetemet is beleértve az állam költségén; 14. közteherviselés és kiváltságok eltörlése; 15. új erdélyi alkotmány az igazság, szabadság, egyenlőség, testvériség elveinek megfelelően; 16. a többi nemzetek az uniót ne vegyék tárgyalás, alá mindaddig, amíg a románok mint alkotmányos nemzet nem vesznek részt az országgyűlésen, ellenkező esetben az unió ellen előre is óvást emelnek.

5 Végül egy bizottságot küldtek ki, mely a határozatot Bécsben az uralkodóval közölje. Az unió-országgyűlést az uralkodó 1848 május 30-ra hívta össze. Kolozsvár szemtanúk leírása szerint olyan volt, mintha mennyegzőre készült volna s a vármegyei nemesség és a székely követek pompázó nemzeti viseletben, unió felírású kokárdákkal jelentek meg az országgyűlésen. Csak a harmadik nemzet álláspontja volt még bizonytalan. A szász követek utasítása részben az unió mellett, részben ellene szólott. A szászok sajátos nemzeti intézményeiket féltették attól a magyarosítási irányzattól, ami az anyaországban megindult, mivel sokkal belterjesebb népi életet éltek, mint a magyarországi németek és főként a cipszerek, kik kezdettől fogva a magyar szabadság ügye mellé állottak. Amikor Kolozsvárt a nemzeti trikolort kitűzték, Szebenben az osztrák zászló kitűzésével válaszoltak. Az unióellenes irányzat vezetői Salmen szász comes és Roth Lajos István volt, sajtóorgánuma a „Siebenbürger Bote". A magyarbarát szászok a „Kronstadter Zeitung" körül csoportosultak, s hozzájuk tartozott Goos Károly vezetésével a segesvári szászság is. Az unió-országgyűlés előtt a szász követek értekezletet tartottak Kolozsvárt, amelyen a magyarbarátok szava lett a döntő

6 s így a május 30-i országos ülésen Roth Illyés, Brassóvidék követe olvasta fel a szászok egyöntetű határozatát. A nyilatkozat az unió mellett foglal állást, de ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a szászok nemzeti jogainak biztosítása céljából az unió-bizottság elé emlékiratot terjeszthessenek.

7 A románok közül Bohá^iel Sándor szólalt fel, kijelentve, hogy az uniónak nem ellensége, de kéri, hogy a románokat negyedik nemzetnek ismerjék el. Papfalvi Constantin vikárius a román határőrök helyzetének javítására hívta fel a figyelmet.

8 Erre br. Wesselényi Miklós azt válaszolta, hogy az unió kimondásával meg fognak szűnni 5 Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harcának történetéhez. 1848—1849. Pest, 1868, 116—121. 1. — Pâcâfan i- m. I. k., 327—332. 1. 6 Teutsch i. m. 209—210. 1. 7 1848. évi erdélyi országgyűlési jegyzőkönyv 13. 1. 8 Pâcâfian i. m. I. k., 375. 1.