Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

5. §. Az erdélyi unió és a nemzetiségi kérdés. A balázsfalvi román nemzetgyűlés. — A szászok álláspontja. — Az unió kimondása az országgyűlésen. — Az unióbizottság munkálatai és az 1848 :XXI. tc. javaslata. Az 1848 március 15-i pesti tizenkét pont közül az utolsó az erdélyi uniót követelte, Erdély egyesítésének gondolata az erdélyi országgyűléseken is 1790 óta többször felmerült, de csak most érkezett el a történelmi pillanat, amikor a magyarság és székelység régi kívánsága valóra is válhat. Nem fogadták azonban üyen lelkesedéssel az unió gondolatát a szászok, akik ősi kiváltságaikat féltették a szabadság és egyenlőség jegyében tervezett egyesüléstől

1 és a románok, akik a privüégiumok eltörlése után is negyedik kiváltságos nemzet akartak lenni, mert a szabadságot csak így tudták felfogni.

2 A fiatalság egy részét mégis magával ragadta a márciusi napok lelkesedése s a marosvásárhelyi jogászifjúságnak az unió érdekében írt felségfolyamodványát a szász és román ifjak is aláírták. Az utóbbiak közül Papiu Ilariu és társai Balázsfalvára nemzetgyűlést hívtak össze Tamásvasárnapra, a felhívásban éltetve a császárt és a magyar, székely s szász nemzeteket. A pesti és nagyváradi román ifjúság proklamációiban szintén az uniótól várta a románság sorsának javulását. Az ifjúság lendületét nemsokára lefékezte az idősebbek megfontoltsága. Bárnu^iu Simon, a szebeni jogakadémia véndiákja, hamar felismerte, hogy a jobbágyfelszabadítás unió nélkül a románság abszolút többségét és a politikai vezetés magához ragadását jelentette volna Erdélyben, a jobbágyfelszabadítás unióval viszont azt jelentené, hogy a magyar és székely nemzet lemond ugyan előjogairól, de a magyarországi magyarsággal egyesülve országos viszonylatban mégis csak többséget fog alkotni s így a politikai vezetést továbbra is kezében fogja tartani. Ezért kiáltványában örökre megátkozza azt a románt, aki uniót mer kötni, mielőtt a románságot politikai nemzetnek ismernék el.

s 1 Kővári László: Erdély története 1848—49-ben. Pest, 1861, 21—23. 1. * Ezt csodálkozással állapítja meg egy független szemlélő is, Vincenty, Charles: Les natonalités en Hongrie c. munkájában. 2. kiadás. Genf, 1918, 96—97. 1. : 3 Jakab Elek: Szabadságharcunk történetéhez. Visszaemlékezések 1848— 49-re. Budapest, 1881, 96—98. 1.