Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

polgár, bármely község, egyház vagy egyházközség az állami tör­vények keretei között és az állam felügyelete alatt. 51 A felekezeti középiskolák tannyelve tekintetében a 7. § így rendelkezett: „A hitfelekezetek maguk határozzák meg az általuk fentartott nyil­vános középiskolák tannyelvét és amennyiben ez nem a magyar, kötele­sek a tannyelven és irodalmán kívül a magyar nyelv és irodalmának tör­ténelme, mint rendes tantárgy tanításáról is gondoskodni és pedig oly óra­számban, mély annak kellő elsajátítását lehetővé tegye. Ennek ellenőriz­hetése végett kötelesek a magyar nyelv és irodalmának történelmére vo­natkozó tantervet és órabeosztást a vallás- és közoktatási miniszternek előlegesen bemutatni. A nem magyar tannyelvű középiskolákban a 7. és 8. osztályban a ma­gyar nyelv és irodalmának történelme magyar nyelven taníttatik s e tan­tárgyból az érettségi vizsgálat is ezen nyelven teendő. Az érettségi vizsgálat tekintetében e § rendelkezése az 1885. évi érett­ségi vizsgálatoknál lép érvénybe." Az egyházi önkormányzat tiszteletben tartása még jobban ki­domborodik a 8. §-ból, mely szerint a vallás- és közoktatási minisz­ter rendelkezése és közvetlen vezetése alatti, valamint törvényható­ságok, községek, társulatok és egyesek által fenntartott középisko­lákban a tantervet a miniszter állapítja meg, míg „a felekezetek által fentartott tanintézeteknél a tantárgyakban az egész tanfolyam alatt elérendő végcélt és a tanítandó ismeretek mértékét, a tanrendszert, tantervet és a tankönyveket az illető felekezeti főhatóság állapítja meg és azt esetről-esetre a vallás- és közokatásügyi miniszternek bejelenti; a megállapított mérték azonban nem lehet kisebb, mint az, mely a közoktatásügyi miniszter rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló intézetekben alkalmazva van és az illető intézetekre nézve csak a mi­nimumot határozza meg." A felekezeti középiskoláknak ez az előnyös megkülönböztetése végigvonul a törvényen. Az állami felügyelet és ellenőrzés szem­pontjából az ország középiskolái három csoportra oszlanak: 1. az állam rendelkezése, 2. az állam vezetése, 3. az állam felügyelete alatt álló középiskolák. Az első csoportba tartoznak az állampénz­tárból vagy a katolikus tanulmányi alapból fenntartott iskolák, a másodikba a törvényhatóságok, községek, társulatok és egyesek iskolái, a harmadikba pedig az autonóm hitfelekezetek (köztük a részben vagy egészben nemzetiségi evangélikus, illetve görög keleti egyház), amelyek felett az államnak csak felügyeleti joga van. Ez többek között abban is megnyilvánul, hogy a hitfelekezetek által fenntartott nyilvános középiskolákban úgy a tanulókra, mint a taná­rokra vonatkozó fegyelmi szabályzatokat (a fegyelmi eljárást is beleértve) azok egyházi főhatóságai állapítják meg, kötelesek azon­ban azokat, valamint az azon időnként eszközölt változtatásokat 51 Apponyi Albert emlékirataiban rámutat arra, hogy az anyanyelvű kö­zépfokú iskolák tekintetében előnyben voltak azok a nemzetiségek, amelyek közjogilag elismert egyházra támaszkodhattak. így tehát a legkevésbbé államhü nemzetiségek a románok és szerbek könnyebben létesíthettek középiskolát, mint a többiek. (Dr. gróf Apponyi Albert emlékiratai. 2. k., 62—63. 1.) 29* 451

Next

/
Oldalképek
Tartalom