Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

nyelvüket használhatják; 2. külön nemzetgyűléseket és az etnográfiai határok megállapítását; 3. a képviselők kötelesek legyenek választóik megbízása értelmében működni; 4. a tót nyelv a tárgyalások és gyűlések nyelve legyen a tót etnográfiai kerületben; 5. tót iskolák és egyetem alapítása; 6. a tót nyelv más etnográfiai kerületekben is taníttassék és viszont a tót megyék számára magyar nyelvi tanszékek állíttassank fel; 7. tót nemzeti zászlókat és nemzetőrségük körében tót vezényszavakat használhassanak; 8. minden húsz éves egyénnek aktív, minden 21 évnél idősebbnek passzív képviselőválasztói joga legyen; 9. sajtószabadság, hírlapkauciók eltörlése, egyesülési és gyülekezési szabadság; 10. a földbirtokkérdés rendezése, a robot megszüntetése; 11. Kral János költő és Rotarides János pribelci tanító szabadonbocsátása; 12. a lengyel elnyomás megszüntetése.

16 A tótok azonban nem elégedtek meg azzal, hogy határozatukat megküldjék az uralkodónak, az országgyűlésnek, a nádornak és a kormánynak, hanem Stur, Húrban és Hodzsa Prágába sietett, ahova szláv kongresszust hívtak össze a csehek. A prágai kongresszus kiáltványa a tótoknak a magyar uralom alóli felszabadítását ígérte, sőt a kongresszus a tótok fegyveres felkelésének céljaira adakozott is. A prágai zavargások kitörése után a tót vezetők Bécsbe siettek szolgálataikat felajánlani a magyarok ellen, ahonnan Jellasicshoz utasították őket. A tót nemzeti kongresszust három nap múlva követte a szerbek nemzeti értekezlete. A magyarországi szerbek a temesvári kongreszszus óta nem titkolták, hogy nemzeti önállóságra, sőt a Szerbiával való egyesülésre törekednek s ezért nem voltak sem a Habsburg monarchiának, sem Magyarországnak hívei. Most azonban Ausztria a magyarok ellen használta ki a szerbeket, nem gondolva arra, hogy ezáltal az orosznak lesz szálláscsinálója, a szerbek pedig megragadták az alkalmat és ellenértékképen legfontosabb nemzeti követeléseik teljesítését kérték. Rajasics József karlócai érsek hívta össze a kongresszust május 13-ra, amire a kormány viszont május 27-re Temesvárra összehívta a görögkeletiek kongresszusát és kormánybiztosnak Csernovics Péter főispánt nevezte ki. A biztos már május 9-én megérkezett a zavargások színhelyére, Üjvidékre s bár az ész és szív minden érvével igyekezett megnyugtatni a szerbeket, nem sok eredményt ért el és a május 13-i újvidéki kongresszus összeillését sem tudta megakadályozni. Erre még a török megszállás alatt lévő Szerbiából is sokan átjöttek felfegyverezve. Miután a kormánybiztos nem volt hajlandó a rögtönítélő bíróság hatályát a gyűlés tartamára Üjvidéken felfüggeszteni, a résztvevők átvonultak Karlócára s ott Rajasics érsek megnyitotta a kongresszust, céljának tűzve ki a szerb függetlenség kivívását, elhallgatva a magyar országgyűlés reformjait, de bizalmát fejezve ki a császár iránt. A » Steier Lajos: A tót kérdés. I. k., Liptószentmiklós, 1912, 35—36. 1. — Steier Lajos: A tőt nemzetiségi kérdés 1848—49-ben. Magyarország újabbkori történetének forrásai. I. k., Budapest, 1937, 75—78. 1. A petíció tót szövegét lásd II. k., 23. sz. irat.