Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

vagy az állam nyelvét, vagy a gyermekek anyanyelvét megállapítani, fennmaradván természetesen ez utóbbi esetben a magyar nyelvnek tanítására vonatkozó törvényes intézkedések feltétlen érvénye és hatálya. Ahol magyar tannyelvű iskola nincs, ott az olyan hitfelekezeti elemi iskolákban, amelyekben állandóan vannak magyar anyanyelvű növendékek, vagy olyan nem magyar anyanyelvűek, akiknek magyar nyelvű oktatását atyjuk vagy gyámjuk kívánja: a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelheti, hogy ezek számára a magyar nyelv használtassák mint tannyely; ha pedig a magyar anyanyelvűek száma a húszat eléri, vagy az összes beírt növendékeknek 20%-át teszi: számukra a magyar nyelv, mint tannyelv okvetlenül használandó. Ha pedig a beírt tanulóknak legalább féle magyar anyanyelvű, a tanítási nyelv a magyar; de az iskőlafentartók gondoskodhatnak arról, hogy a magyarul nem beszélő növendékek anyanyelvükön is részesüljenek oktatásban. Minden oly népoktatási tanintézetekben azonban, amelyekben az állam nyelve van egyedüli tanítási nyelvül bevezetve, ez az állapot többé meg nem változtatható. Az összes elemi népiskolák ismétlő tanfolyamában a tanítás nyelve a magyar. Ezek az intézkedések érvényesek a községi elemi népiskolákban is." A nemzetiségek támadásának egyik legfőbb pontja az 1907: XXVII. tc. 18. §-a volt. Apponyi eredeti javaslata e tekintetben csak a végleges 18. § első mondatát és második bekezdését tartalmazta, vagyis egyrészt helyes értelmezést adott az 1868:XLIV. tc. 14. §-ának, másrészt megállapította, hogy az olyan népoktatási tanintézetekben, amelyekben már magyarul tanítanak, más tannyelvet bevezetni nem szabad.

29 A miniszteri indokolás hangsúlyozza, hogy erre a rendelkezésre azért volt szükség, mert némely egyházi hatóság nemcsak, hogy nem az állam nyelvét, de még az iskolába járó gyermekek anyanyelvét sem, hanem tetszés szerint más nyelvet rendelt a felekezeti iskola tanítási nyelvéül. Mivel így még arra is alkalom nyílik, hogy magyar tankötelesek által látogatott iskolában nem magyar lesz a tannyelv, a 14. §-nak azt a helyes értelmezést kellett adni, mely szerint a tannyelv a felekezeti és községi iskolákban csak az állam, vagy a tanulók nyelve lehet. Azokban az iskolákban viszont, ahova az államnyelvet már bevezették, a javaslat a status quo fenntartását rendelte el.

30 A képviselőház közoktatásügyi bizottsága e rendelkezéseket jónak látta kiegészíteni, mivel nézete szerint nem tartalmaznak eléggé hatályos intézkedéseket arra az esetre vonatkozólag, ha a községi és hitfelekezeti iskolában az idegen anyanyelvűekkel együtt magyar anyanyelvű tanulók is részesülnek oktatásban. így került be a 18. § szövegébe a dőlt betűs rész, mely bizonyos létszámú magyar tanulók esetében a magyar tannyelvet írja elo, fenntartva a többi tanulók számára is az anyanyelvi oktatás lehetőségét; bevezeti az összes elemi népiskolák ismétlő tanfolyamába a magyar 20 Irományok XII. k., 68. 1. :,

° Irományok XII. k., 87—88. 1.