Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

„4. §. A magyar nyelv az összes bárminemű nyilvános népiskolákban a köteles tantárgyak közé ezennel felvétetik. Azonban mindaddig, míg a magyar nyelv tanítására alkalmas kellő számú tanító fog rendelkezésre állani, ezen törvény fennebbi rendelete csak fokozatosan, következőleg léptethető életbe: minden oly elemi népiskolában, melyek tannyelve nem a magyar, de oly tanító van alkalmazva, ki annak tanítására képes, a magyar nyelv, mint köteles tantárgy, már a jelen törvény hatályba léptét követő tanévben; azon elemi népiskolákban pedig, amelynél ily tanító alkalmazva nincs, mihelyt a 2. és 3. §§-ok értelmében a magyar nyelv tanításra képes tanító alkalmazva leend, azonnal tanítandó. A magyar nyelv ezen köteles tanítását az összes községi népiskolákban a vallás- és közoktatási miniszter külön rendeletben szabályozza. — E szabályrendeletet, az óraszámra nézve, a népiskolai tantervek megállapításánál, az összes felekezeti és egyéb iskolai hatóságok is kötelesek szem előtt tartani.

83 5. §. A jelen törvény intézkedései kiterjesztetnek az 1868:XXXVIII. tc. 16—22. §§-ai értelmében fennálló és felállítandó nem-magyar tannyelvű tanintézetekre is." Az 1868:XXXVTII. tc. 16—22. §§-ai a magánegyének és társulatok által felállított népoktatási tanintézetekre vonatkoznak. Az 1879:XVni. tc. tehát csak olyan nem magyar tanításinyelvű elemi népiskolákban rendeli el a magyar nyelv kötelező tantárgyként való tanításának a következő iskolai évben való megkezdését, ahol e követelménynek megfelelő tanító van alkalmazásban. A többi elemi népiskolában a magyar nyelv tanítása csak akkor lesz kötelező, amikor a törvény 2. és 3. §§-aiban megkívánt képesítésű tanító alkalmazást fog nyerni. Egyébként a magyar nyelv, mint kötelező tantárgy tanítása bárki éltal fenntartott nyilvános népiskolákban kctelező. Az 1879:XVT1I. tc. 6—8. §§-ai a törvény végrehajtására vonatkozóan tartalmaznak rendelkezéseket. A 6. § szerint az előbbi szakaszokban foglalt rendelkezések foganatosítását a vallás- és közoktatási miniszter illetékes szervei ellenőrzik. A nem magyar tanítási nyelvű tanítóképző intézetekben a tanfelügyelőnek rendes látogatásain felül a vizsgák alkalmával azt is ellenőriznie kell, hogy a képesítő oklevelek 1882 június 30-tól kezdődően általa is aláírva csak olyan jelölteknek adhatók ki, akik a magyar nyelvet a törvény 2. §-ának megfelelő mértékben bírják. A tanfelügyelő ellenzése ellen a jelöltnek 30 napon belül felfolyamodási joga van a miniszterhez, aki háromtagú bizottságot nevez ki, mely előtt a jelölt a magyar nyelvből ismét vizsgázhat. A miniszter felügyel arra, hogy a tantervekbe a magyar nyelv a törvénynek megfelelő kiterjedésben vétessék fel és taníttassék ; a törvények által előírt esetekben szankciót gyakorol. A 7. § szerint a törvényben foglalt rendelkezések a tanítónőkre és tanítónőképezdékre is vonatkoznak, a 8. § szerint pedig a törvényt a vallás- és közoktatási miniszter hajtja végre. 8

a Az 1879:XVIII. tc. 4. §-ának utolsó bekezdését hatályon kívül helyezte az 1907:XXVH. tc. 37. §-ának 1. bekezdése. 28* 435