Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

kezes nyelvét. Ha ez nem az állam hivatalos nyelve volna: az állami felügyelet szempontjából a jegyzőkönyvek egyszersmind az állam hivatalos nyelvén is hiteles fordításban felterjesztendők. Ha különböző egyházak s egyházi felsőbb hatóságok érintkeznek egymással, vagy az állam hivatalos nyelvét, vagy azon egyháznak nyelvét használják, a mellyel érintkeznek." 7. A felsőbb egyházi hatóságoknak és az egyházközségeknek a kormányhoz és törvényhatóságokhoz intézett beadványaiban való nyelvhasználatát az 1868:XLIV. tc. 16. §-a így szabályozza: „Egyházi felsőbb és legfelsőbb hatóságok az államkormányhoz intézett beadványaikban ügyviteli, vagy jegyzőkönyvi nyelvöket s hasábosán az állam hivatalos nyelvét, a törvényhatóságokhoz s azok közegeihez intézett beadványaikban az állam nyelvét; vagy, ha több a jegyzőkönyvi nyelv, azok bármelyikét; az egyházi községek pedig, mindezen hivatalos érintkezéseikben az államkormány és saját törvényhatóságaik irányában az állam hivatalos nyelvét vagy saját ügykezelési nyelvöket; más törvényhatóságok irányában pedig az illető törvényhatóságok jegyzőkönyvi nyelvei egyikét használhatják." A törvény 25. §-a kimondja, hogy ha az egyházak „a kormányhoz intézett beadványaikban nem az állam hivatalos nyelvét használnák, az ily beadványokra hozott végzés eredeti magyar szövegéhez a beadvány nyelvén eszközlött hiteles fordítás is melléklendő". Az egyházak alatt itt egyházközségeket kell érteni, mert az egyházi felsőbb hatóságok a kormányhoz intézett beadványaikban az állam hivatalos nyelvén kívüli más nyelvet egyedül nem, hanem legfeljebb csak az államnyelvvel hasábosán használhatnak. Az egyházközségeknek viszont jogukban áll a kormányhoz intézett beadványaikban kizárólag saját ügykezelési nyelvüket használni. A 4800/1923. M. E. sz. rendelet 15. §-ának első bekezdése ezt a rendelkezést más fogalmazásban adja vissza, második bekezdése pedig az egyházközségek beadványaira a minisztérium által adott válasz nyelvére vonatkozóan intézkedik. „Egyházi felső hatóságok a minisztériumhoz intézett beadványaikban ügyviteli nyelvüket s hasábosán az állam hivatalos nyelvét, egyházközségek pedig akár az állam hivatalos nyelvét, akár ügyviteli nyelvüket használhatják. Úgy az egyházi felső hatóságok, mint az egyházközségek minden más nem egyházi hatósághoz vagy hivatalhoz intézett irataikat vagy az állam hivatalos nyelvén, vagy olyan nyelven kötelesek szövegezni, amely jegyzőkönyvi nyelve azon törvényhatóságnak, amelynek területén a megkeresett hatóságnak vagy hivatalnak a székhelye van. Ha az egyházközségek a minisztériumhoz intézett beadványaikban nem az állam hivatalos nyelvét használják, az ily beadványokra hozott határozatot az eredeti magyar szöveg mellett kívánságukra hiteles fordításban a beadvány nyelvén is közölni kell." A kormányhoz nem magyar nyelven "intézett egyházközségi beadványokra tehát az 1868:XLIV. tc.-től eltérően a kormánynak csak az egyházközség kívánságára kell ugyanazon a nyelven válaszolnia. 8. Az 1868:XLJV. tc. 10. §-a az egyházi bíróságokra nézve kimondta, hogy azok maguk határozzák meg ügykezelési nyelvüket.