Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

29. §. A nemzetiségi állampolgárok hivatalviselése és a hivatások gyakorlása. A magyar jogszabályok e téren is több jogot biztosítottak a nemzetiségeknek a trianoni szerződésnél. — A bécsi jegyzőkönyv rendelkezései. 1. Az 1868:XLIV. tc. 27. §-a a következő rendelkezést tartalmazza: „A hivatalok betöltésénél jövőre is egyedül a személyes képesség szolgálván irányadóul; valakinek nemzetisége ezután sem tekinthető az országban létező bármely hivatalra vagy méltóságra való emelkedés akadályául. Sőt inkább az államkormány gondoskodni fog, hogy az országos bírói és közigazgatási hivatalokra, s különösen a főispánságokra, a különbözőt nemzetiségekből a szükséges nyelvekben tökéletesen jártas s másként is alkalmas személyek a lehetőségig alkalmaztassanak."

1 Ez a rendelkezés a nemzetiségi állampolgárok hivatalviselési jogát ismeri el, sőt ezen túlmenően a kormányt arra kötelezi, hogy az országos hivatalokba is nevezzen ki nemzetiségi személyeket. A fenti törvényszakaszt majdnem szószerint átvette a 4044/1919. M. E. sz. rendelet 15. §-ának első bekezdése: „A nemzeti kisebbségek valamelyikéhez való tartozás nem szolgálhat akadályul arra, hogy az államban bárki bármely hivatalt töltsön be és bármely méltóságra emelkedjék. A kormány gondoskodni köteles arról, hogy a nemzeti kisebbség lakta vidéken a bírói és közigazgatási állásokra, különösen a főispáni és más vezető állásokra lehetőleg a nemzeti kisebbségekhez tartozó, a szükséges nyelvekben jártas s egyébként is képesített személyek alkalmaztassanak."

2 1 A nemzetiségi törvény 27. §-ához hasonló rendelkezést tartalmazott már II. Lajos decretuma, amikor kimondta, hogy a király és királynő minden tisztségüket magyaroknak és ez ország szent koronájának alávetett nemzetből való embereknek osztogassák. A Magyar Törvénytár milleniumi kiadásában ez a decretum mint az 1523:XVTI. tc. szerepel (I. k., 813. 1.). Bölöny József (Magyar közjog I. k., 187. 1.) és Csékey István (Magyarország alkotmánya233. 1.) minti 1523 :XIV. tc.-ket idézik. — Az 1849 július 28-i Szemere-féle nemzetiségi törvény is kimondta, hogy „a kinevezések mindennemű hivatalokra és méltóságokra egyedül érdem és képesség szerint történnek, minden tekintet nélkül a nemzetiségre és vallásra" (13. §.). 2 A 4044/1919. M. E. sz. rendeletnek ezt a nemzetiségi törvényen alapuló rendelkezését a rendelet végrehajtásáról szóló B. M. és P. M. rendelet igyekezett a közigazgatási gyakorlatban is hatályossá tenni. A S8.283/1919. B. M. sz. rendelet 8. §-a e tekintetben, a nemzetiségi egyének hivatalviselési jogát a nemzetiségi nyelvekben jártas köztisztviselők alkalmazásával együtt tárgyalva, a következő kimerítő rendelkezéseket tartalmazza: