Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

A 4800/1923. M. E. sz. rendelet 10. §-a a 4044/1919. M. E. sz. rendelet és az annak végrehajtásáról szóló rendeletek rendelkezéseit részben módosítva, részben hatályon kívül helyezve, a község, járási hatóság, törvényhatóság, állami hatóság és minisztérium szá-. mára egyaránt előírja, hogy válaszaikat milyen nyelven kell megadniok. E szerint: „A nyelvi kisebbséghez tartozó magyar állampolgár beadványára hozott határozatot a község, a járási hatóság vagy közeg, a törvényhatóság s annak központi közegei ügyviteli, illetőleg hivatalos nyelvükön közlik a féllel s ha a beadvány nem ezen a nyelven szövegeztetett, a határozatot a fél kívánságára hiteles fordításban a beadvány nyelvén is közölni kell, feltéve, hogy e nyelvet az illető község, járás, illetőleg törvényhatóság lakosságának legalább egyötöde vallja anyanyelvének. Azon állami hatóság vagy hivatal, amelynek működési köre egy községre, egy járásra vagy ennél kisebb területre terjed, az ilyen beadványra hozott határozatot a fél kívánságára az állam hivatalos nyelvén felül a fél anyanyelvén akkor közli, ha ez az illető községben, járásban, a lakosság legalább egyötödének anyanyelve; minden más állami hatóság pedig akkor, ha a fél anyanyelvét azon törvényhatóság lakosságának legalább egyötöde vallja anyanyelvének, amelynek területén az illető állami hatóságnak, hivatalnak a székhelye van. A minisztériumhoz nem az állam hivatalos nyelvén intézett beadványra hozott határozatot a fél kívánságára az eredeti magyar szöveg mellett hiteles fordításban a beadvány nyelvén is közölni kell." Ha tehát a beadvány nem a község, járás vagy törvényhatóság nyelvén intéztetett e szervek valamelyikéhez, akkor a választ csak a fél kérésére közlik hiteles fordításban a beadvány nyelvén. Az állami hatóságnak a más mint államnyelven hozzá intézett beadványra ugyanazon nyelven való válaszadásához is, egyéb feltétel mellett, a fél kívánsága is szükséges, s a minisztérium is csak akkor csatol az eredeti magyar válaszirathoz hiteles fordítást, ha a fél azt úgy kívánja. A nemzetiségi nyelven való kérvényezési és válaszadási jog részletekbe menő szabályai mellett a 4800/1923. M. E. sz. rendelet megalkotója szükségesnek látta a rendelet 22. §-a képen a következőket leszögezni: kérelem nyelvén közlik a féllel és általában a községekkel, egyesületekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezésben ezek nyelvét használják, feltéve, hogy az hatóságuk (székhelyük, lakóhelyük) területén hivatalos vagy jegyzőkönyvi nyelv." Az 5838/1920. P. M. sz. rendelet 6. §-a az ügykezelésre vonatkozóan még a következőképen rendelkezik: „A hivatalos magyar nyelvtől eltérni a belső kezelést illetően csak a községi (városi) hivatalos nyelv javára lehet. A községi (városi) jegyzőkönyvi nyelv csak a kezelés külső megnyilvánulásainál vehető figyelembe."