Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga
nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok anyanyelvükön fordulhatnak.'^ A 4800/1923. M. E. sz. rendelet már 2. §-ában biztosította minden magyar állampolgár számára azt a jogot, hogy a községi, törvényhatósági s állami hatóságokkal és hivatalokkal való érintkezésben anyalnyelvét szabadon használja. A 9. § ennek alapján az 1868:XLIV. te. 23. §-át még inkább szétbontva a következő rendelkezést tartalmazza: „A nyelvi kisebbséghez tartozó magyar állampolgár saját községéhez és saját járási hatóságához, saját törvényhatóságához s annak központi közegeihez, a minisztériumhoz s mindazon állami hatóságokhoz és hivatalokhoz, amelyeknek működési köre a lakóhelyére kiterjed, akár az állam hivatalos nyelvén, akár anyanyelvén fordulhat. Más községhez, más járási hatósághoz, ezek közegeihez, más törvényhatósághoz s annak központi közegeihez intézett beadványaiban vagy az állam hivatalos nyelvét, vagy pedig anyanyelvét használhatja, feltéve, hogy ezt az utóbbi nyelvet az illető község, járás, törvényhatóság lakosságának legalább egyötöde vallja anyanyelvének. Ha a fél olyan állami hatósághoz vagy hivatalhoz fordul, amelynek működési köre lakóhelyére nem terjed ki ; a nyelvhasználat tekintetében a következők irányadók: a) amennyiben a hatóság vagy hivatal működési köre egy községre, egy járásra, vagy ennél kisebb területre terjed, az állam hivatalos nyelvén felül a fél anyanj'elvét abban az esetben használhatja, ha ez az illető községben, járásban a lakosság legalább egyötödének anyanyelve. b) minden más esetben ez a jog akkor illeti meg, ha a fél anyanyelvét azon törvényhatóság lakosságának legalább egyötöde vallja anyanyelvének, amelynek területén az illető állami hatóságnak, hivatalnak székhelye van." Ezekből a rendelkezésekből is nyilvánvaló, hogy a nemzetiségi nyelvhasználat gyakorlati szabályozása alulról, a községből indul ki és az a meggondolás irányítja, hogy a nyelvi kisebbséghez tartozó állampolgár saját községében, járásában, törvényhatóságában, az ott működő önkormányzati és állami hivatalokhoz intézett beadványaiban saját anyanyelvét használhassa. Más közhivatalokkal való érintkezésben ezt a jogot gyakorlati okból korlátozni kellett. 3 A kérvényezési jog tekintetében a 6200/1939. M. E. sz. rendelet 11. §-ának 6. és 7. bekezdése Kárpátaljára nézve külön rendelkezést tartalmaz. E szerint a kárpátaljai terület lakosai az ott működő 2 Az 1849 július 28-i nemzetiségi törvény 8. §-ának laza megfogalmazása még annyi megszorítást sem tartalmazott, hogy a kérvényt valamely nemzetiség nyelvén kellene írni. E szerint „folyamodásaikat a magánosok bármely hatósághoz tetszésök szerint bármi nyelven intézhetik." 3 Oszvald György: A nyelvi kisebbségek tételes joga Magyarországon. 7. 1.
