Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

cikk). Ugyanez vonatkozik mutatis mutandis a szlovák jülampolgárságot nyert közszolgálati alkalmazottakra (X. cikk). Az egyezmény alapján nem szerzi meg a magyar, illetőleg a szlovák állampolgárságot az, aki az illető állam mindenkori jogszabályai szerint zsidónak tekintendő személy (XI. cikk). A telepesekre vonatkozóan külön szerződés fog intézkedni (XII. cikk). A szerződő felek kormányai az egyezmény végrehajtásának előhaladásáról és a végrehajtás során nyert tapasztalataikról egymást kölcsönösen tájékoztatni fogják s amennyiben megállapítást nyerne, hogy a fenti rendelkezések ellenére Magyarországon jelentékenyebb számú szlovák, Szlovákiában jelentékenyebb számú magyar nemzetiségű személy maradna hontalan, úgy ezeknek az eseteknek a kiküszöbölése végett a szerződő felek további tárgyalásokat fognak folytatni, de addig is ezeket a hontalan személyeket államuk területéről pusztán állampolgárságuk rendezetlensége okából nem fogják kiutasítani és létfenntartásukat veszélyeztető intézkedéseket nem fognak velük szemben foganatosítani (XIII. cikk). Az életbeléptetési cikk után az egyezmény zárójegyzőkönyve következik. E szerint az egyezmény I. cikke 1. pontjának rendelkezéseit (akiknek a Magyarországhoz visszacsatolt területen volt négy éven át állandó lakhelyük) megfelelően kell alkalmazni azokra a szlovák nemzetiségű személyekre is, akiknek 1939 június 23-án és ezt közvetlenül megelőzően legalább négy éven át a jelenlegi kárpátaljai területen volt állandó lakhelyük. Ezek addig is, amíg az állampolgárságot igazoló okirat birtokába nem jutnak, magyar állampolgároknak vélelmezendők (1. pont). Az állandó ottlakás kellékének azok a szlovák, illetőleg magyar nemzetiségű személyek is megfelelnek, akik az I. cikk 1. pontjában, illetőleg a II. cikkben megjelölt időn belül mint közalkalmazottak az 1938 november 2-i bécsi döntőbírói határozattal Magyarországhoz visszacsatolt területről, illetőleg Szlovákia jelenlegi területéről történt áthelyezésük folytán a Cseh-Morva protektorátus jelenlegi területén teljesítettek szolgálatot (2. pont). Az egyezmény V., ületőleg VI. cikkében foglalt ama feltételnek, hogy csak az nyerhet állampolgárságot, aki igazolja megélhetésének Magyarországon, illetőleg Szlovákiában való biztosítását, az is eleget tesz, aki hiteltérdemlően igazolja, hogy részére az illető országban valamely munkaadó írásban állandó jellegű munkaalkalmat biztosít és aki a munkaadó lakhelye szerint ületékes közigazgatási hatóság által kiállított bizonyítvánnyal igazolja, hogy a munkaadó e kötelezettségének eleget is tud tenni (3. pont). Azoknak az ügyvédeknek és orvosoknak az ügyvédi, illetőleg az orvosi kamarába való felvételére, a gyakorlatban való korlátozására, áthelyezésére és a gyakorlattól való elfutására, akik a magyar, illetve a szlovák állampolgárságot a jelen egyezmény I. cikke 1. pontjának, vagy V. cikkének, illetve II. vagy VT. cikkének alapján szerezték meg, ugyanazok a jogszabályok irányadók, amelyek Magyarországon a többi magyar, Szlovákiában a többi szlovák állampol24* 371