Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

nyüket elfogadják, azaz jegyzőkönyvre veszik, ami meg is történt.

18 A kisebbségvédelemnek tehát már ebben a korban olyan eredeti formájával találkozunk az erdélyi országgyűlésen, amivel Tirolban és Morvaországban csak a XX. század kezdetén kísérleteztek. Az erdélyi nyelvharc az 1846/47. évi országgyűlésen ért véget, amikor az 1847 augusztus 2-i ülésre megérkezett a fejedelem megerősítésével a magyar nyelvről szóló törvénycikk, melyet a törvénytárba 1847:1. tc. formájában iktattak be. Szövege a következő: A magyar nyelvről. Ő felsége kegyelmes jóváhagyásával az 1791-ik évi XXXI. tc. törvényczikk következőkben módosittatik : 1. §. A törvények ezentúl magyar nyelven szerkesztetnek; egyébiránt ö felsége kegyelmesen gondoskodni méltóztatik: hogy azoknak a szász törvényhatóságok nemzeti nyelvökre közhatósági felügyelet alatt eszközlendő fordítása, azon törvényhatóságok kebelbéli használatára, az országgyűlési törvényczikkekkel együtt, a királyi főkormány útján, annak idején átküldessék, 2. §. Az országgyűlés nemcsak a jegyzőkönyv szerkesztésében, hanem a királyi biztossali értekeződésekben és Ö felsége elébe terjesztendő feliratokban is magyar nyelvet használand. 3. §. A királyi főkormány, királyi tábla és a királyi főkormány alá rendelt hivatalok, jegyzőkönyveik szerkesztésében, egymásközti és e nagyfejedelemség minden törvényhatóságaivali levelezésekben magyar nyelvet használandanak> és a királyi főkormánynak a most említett törvényhatóságokhozi rendeletei bevezetéseikkel és befejezéseikkel együtt, magyar nyelven fognak kiadatni. 4. §. Minden törvényhatóság, valamint minden törvényszék és polgári közhatóság, mind tárgyalásaiban és jegyzőkönyvei szerkesztésében, mind tudósításaiban és kiadmányaiban a magyar és székely nemzet kebelében, magyar, a szász nemzet kebelében pedig német nyelvet alkalmazand. 5. §. Az anyakönyvek oly helyeken, hol a szónoklatok magyar nyelven tartatnak, magyar nyelven fognak szerkesztetni, és ugyanezen nyelv leend használva ezen egyházi hatóságoknak a magyar és székely világi törvényhatóságokkali levelezéseiben; a királyföldön, valamint a magyar nemzet kebelében létező ágostai hitvallású egyházi hatóságok továbbra is az eddig gyakorlott szokásban maradván. 18 Kelemére Lajos: Törekvések egy erdélyi múzeum alapítására. Erdélyi Múzeum, Üj folyam IV. k., XXVI. k., Kolozsvár, 1909, 353—375. 1. — Balogh Arthur: A nemzeti kisebbség védelme a törvényalkotásnál. Magyar Kisebbség, XTX. k., Lúgos, 1940, 314—318. — Ugyanő: Az erdélyi szellem. Erdélyi Múzeum XLVI. k., Kolozsvár, 1941, 3—i. 1.