Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

4. pont) közoktatási törvényeink szintén lehetővé tették. A német nyelvnek a magán és közéletben való használatát törvényeink a bécsi jegyzőkönyv rendelkezésein (I. fejezet 5. pont) túlmenően is biztosították. A magyar törvényekben hallgatólagosan benne foglaltatott a nemzetiségek népiségének megőrzési joga (I. fejezet, bevezetés, 1. mondat), mivel minden nemzetiségvédelmi rendelkezés abból a feltételezésből indul ki, hogy valamely nemzetiséghez tartozó állampolgárok megőrizhetik az államalkotó nemzettől eltérő sajátos népi egyéniségüket. A német népcsoporthoz tartozó személyek ifjúsági, sport és művészeti téren való szervezkedése (I. fejezet 1. pont), gazdasági önsegélye, és szövetkezeti ügyének kialakítása (I. fejezet 6. pont) elé a magyar egyesületi és kereskedelmi jogi törvényes rendelkezések a bécsi jegyzőkönyv aláírása előtt sem gördítettek akadályt, űj rendelkezése a bécsi jegyzőkönyvnek a magyarországi német népcsoporthoz tartozás meghatározása, vagyis az illető népi németté nyilvánítása egyéni vallomásának és a Magyarországi Németek Szövetsége elismerésének útján (I. fejezet, bevezetés, 3. mondat), valamint a német nemzeti szocialista világnézetnek Magyarországon biztosított salvus conductus (U. o. 2. mondat). Nem volt eddig törvényes rendelkezésünk, amely a kényszerű asszimilációt tiltaná és a családnevek visszaváltoztatását kimondottan engedélyezné (I. fejezet 7. pont), mert az aszszimiláció sikerrel csak természetes úton mehet végbe, a családnevek letevését és felvételét pedig a magyar törvények túlságosan szabadelvűén szabályozták. A német népcsoporthoz tartozóknak a Német Birodalommal kulurális téren való érintkezése (I. fejezet 8. pont) eddig sem engedélyezve sem megtiltva nem volt. A Romániától Magyarországhoz csatolt területen élő németségnek a Német Birodalomba való átköltözésével (III. rész) elsőizben vettek fel áttelepítési rendelkezést nemzetiségi jogunkba. A magyarországi német népcsoporthoz tartozóknak biztosított különleges jogok ellensúlyozásaképen is elsőízben történt a magyar nemzetiségi jog rendszerében olyan intézkedés, mely törvényerejűvé tette valamely nemzetiséghez tartozó egyének, az adott esetben a népi németeknek azt a magától érthetődő kötelességét, hogy a magyar állam iránt loyalitást tanúsítsanak (II. fejezet). A bécsi jegyzőkönyv, mint nemzetközi szerződés, nem tartalmaz semmiféle szankciót arra az esetre, ha a jegyzőkönyv valamely rendelkezése sérelmet szenvedne. A trianoni békeparancsnak a kisebbségekre vonatkozó fejezete a többi békeszerződések és kisebbségi szerződések mintájára a faji, vallási vagy nyelvi kisebbségek jogait a Nemzetek Szövetségének védelme alá helyezte és a szerződés ezen rendelkezései feletti jogi vagy ténykérdésekre vonatkozó vitás kérdések eldöntésére a Nemzetközi Állandó Bíróságot mondta ki illetékesnek. A bécsi jegyzőkönyv megalkotásakor ilyen ellenőrző és bíráskodó szervre (amely különben a gyakorlatban úgysem vált be) nem volt szükség, mert a szerződés betartása felett a két ország politikai barátságának kell őrt állania, de ezen felül őrt áll a magyar nemzetiségi jogalkotás géniusza, amely a jegyzőkönyv legtöbb rendelkezését a már évtizedekkel azelőtt a magyarországi nemzetiségek közkincsévé tette. Végül arra a kérdésre, hogy milyen viszonyban áll a bécsi jegyzőkönyvet magában foglaló 8490/1940. M. E. sz. rendelet egyéb nemzetiségi jogszabályainkkal, nevezetesen a 4800/1923. M. E. sz.