Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig
A Hubay—Vágó-féle törvényjavaslat alkalmat adott Teleki Pál miniszterelnöknek arra, hogy nemzetiségi politikájának irányelveit a képviselőház és a közvélemény nagy nyilvánossága előtt kifejtse. ^Azokat az irányelveket, amelyek Teleki Pál, a tudós évtizedeken át folytatott kutatása és elmélyülésének eredményeképen a gyakorlati politikus számára leszűrődtek. 15 Teleki mint a politikai földrajz világhírű művelője került a nemzetiségi kérdéssel hivatásánál fogva kapcsolatba s ami Eötvös óta egyik államférfiunknál sem fordult elő, a szakember tudományos felkészültségével és tapasztalataival építette ki a maga átfogó nemzetiségpolitikai rendszerét. Rendszere messzi történelmi alapokon nyugszik és abból indul ki, hogy Magyarországot magyarul kell vezetni, úgy amint már azt az árpádházi királyok tették. Az államvezetés szentistváni gondolata az idegenekkel való együttélést, szimbiózist is magában foglalta s ezért ha Magyarország Trianon után a szentistváni birodalom „nagymagyar" útjára lépett, a nemzetiségek kibékítésének, egybefogásának feladatát is vállalnia kell. A szentistváni gondolat mai formájában a többnyelvű ország kormányzásának művészetét jelenti, a szeretet, barátság és testvéri együttélés gondolatát, ami a magyarsággal szemben a mérséklet, igazság és politikai érettség követelményeit állítja fel. jEbben a szellemben Teleki Pál nem utasította el a magyarsághoz való hasonulás gondolatát, de erélyesen tiltakozott minden erőszakos és külszínes magyarosítás ellen. Szemfényvesztésnek nevezte a névmagyarosítást, ha az nem mint egy hosszabb áthasonuló folyamat záróténye jelentkezik. Maga mutatott rá arra, hogy a magyar miniszteri székekben 1867-től 1940-ig 362 miniszter ült. Ezek közül 123 nem magyar származású volt. A 30 miniszterelnök közül 10 nem volt magyar származású. Ha a nemzetiségi kérdés kezelése tekintetében hibák fordultak elő, akkor azt nem lehet okvetlenül a törzsökös magyarság számlájára írni, mivel az idegen származású felelős kormányférfiaknak is részük volt a magyar állam igazgatásában. 16 Teleki Pál már miniszter elnöki bemutatkozó beszédében, 1939 február 22-én hangsúlyozta, hogy a nemzetiségi kérdést nem lehet mindenütt és mindenben egy kaptafára megoldani. A magyar alkotmány széles lehetőséget ad arra, hogy ezt a kérdést az alkotmány és hagyományaink szellemében megoldjuk. Kultuszminisztersége alatt is vallotta, hogy mindenkinek vitathatatlan joga a maga anyanyelvét, ősi szokásait, tradícióit ápolni, a magyar államnak pedig kötelessége más anyanyelvű polgárait ebben a törekvésükben támogatni és az ismereteknek anyanyelvükön való tanítását lehetővé tenni, sőt azt istápolni. Az egységes nemzetiségi iskolatípusra való 15 V. ö. Polzovics Iván: Gróf Teleki Pál nemzetiségi politikája. Kisebbségi Körlevél. VI. évf., 6. sz., 1942 november, 235—248. 1. — Pongrácz Kálmán: Gróf Teleki Pál nemzetiségi politikája. Magyar Kisebbség. XIX. évf., 1940, 438--446. 1. * 18 Gróf Teleki Pál: Magyar politikai gondolatok. Sajtó alá rendezte Kovrlg Béla. Budapest, 1941, 50. 1
