Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

törvényhozással, ahol már a XVI. században kimondták, — Európában elsőnek, — ezt a nagy elvet. 1784 január 8-i dekrétuma a vallásfelekezetek egyenlőségéről! már ellentétbea állott az erdélyi négy bevett vallás rendszerével. 1784 július 3-i dekrétuma pedig alapjában zúzta szét Erdély rendi alkotmányát, amikor eltörölte a magyarok, székelyek és szászok területi önállóságát s az országot előbb tizenegy, majd három kerületre osztotta fel. Ugyanebben az évben küszöbölte ki II. József a latin hivatalos nyelvet s helyette a németet vezette be hivatalos nyelvnek az egész országba, ami ellen a szász Bruckenthal kormányzó is állást foglalt, mivel ez a rendelkezés már nemcsak a törvényekét, hanem az emberi jogokat is sértette.

3 A nyelvkérdés a visszavonó rendelet után összehívott 1790/91. évi erdélyi országgyűlésen merült fel, amikor a közéletből kiszorult német nyelv helyét kellett betölteni. A magyar nyelv kiművelése akkor már Erdélyben is megindult és Zágoni Aranka György javaslatot terjesztett egy felállítandó nyelvművelő társaságra vonatkozóan a rendek és királyi főigazgató tanács elé. Az országgyűlés 1790 december 21-i megnyitó ülésén elhatározták, hogy a jegyzőkönyvet magyar nyelven fogják vezetni.

4 Az unió eskü magyar szövege ellen azonban a fiatal szász követek már óvást emeltek, azzal az ürügygyei, hogy a magyar nyelvben nem eléggé jártasak, s csak az idősebb szászok rábeszélésére voltak hajlandók elállni attól, hogy az esküt német vagy latin nyelven tegyék le. A nyelvkérdés ismét napirendre került az országgyűlésen, amikor a státusok tudomására jutott, hogy a királyi főigazgató tanácshoz az udvari kancelláriától német nyelvű levél

1 érkezett, ami ellen gr. Gyulai József jelentette be tiltakozását. Az országgyűlés erre követséget menesztett a főigazgatótanácshoz, ott azonban a követség két szász tagja különvéleményt jelentett be a német nyelv kiküszöbölése kérdésében, amiért az országgyűlésen br. Wesselényi Miklós elégtételt követelt. Ez ellen viszont a szászok tiltakoztak, mire magyar részről indítvány hangzott el a szász követeknek az országgyűlésből való kizárására vonatkozóan. Az ellentéteket csak gr. Bánffy kormányzó személyes megjelenése tudta elsimítani s végül is a rendek úgy határoztak, hogy nem akarván az utókornak rossz példát mutatni, a vitát nem veszik jegyzőkönyvre.

5 A magyar nyelv kérdésében az országgyűlés két törvényjavaslatot terjesztett a fejedelem elé, amelyek közül azonban csak egvik emelkedett törvényerőre. A szászok ez ellen is állást foglaltak előbb az országgyűlésen azt kérve, hogy a központi hatóságok németül vagy latinul levelezzenek a szász nemzettel, majd a javaslatok át3 Teutsch Fr.: Die Siebenbürger Sachsen in Vergangenheit und Gegenwart. Hermannstadt, 1924, 165. 1. « 1790/91. évi országgyűlési jegyzőkönyv 31. 1. 4 5 A vita lefolyását lásd Zieglauer, Ferdinand: Die politische Reformbewegung in Siebenbürgen in der Zeit| Josef's II. und Leopold's II. Wien, 1881, 307—316. 1.