Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

meg, de a törvényhatóságok jegyzőkönyveit a hivatalos nyelven kívül a közgyűlés tagjai egy ötödének kérésére más nyelven is lehet vezetni, eltérés esetén pedig nem a magyar, hanem a törvényhatóság hivatalos nyelvén szerkesztett szöveg az irányadó (4. §) ; ennek megfelelően a törvényhatóságok felterjesztéseikben és átirataikban is a hivatalos nyelvet használják, ha azonban ez nem a magyar, hasábosán a magyar nyelvet is kötelesek alkalmazni (5. §) ; a községek hivatalos nyelvét és jegyzőkönyvvezetését ugyanazon elvek szerint állapítják meg, mint a törvényhatóságoknál (6. §) ; de a községek felterjesztéseikben és átirataikban csak hivatalos nyelvüket használják (7. §) ; a nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok anyanyelvükön való kérvényezési joga a törvényhozáshoz és a minisztériumokhoz intézett kérvényekre is kiterjed (8. §) ; a közigazgatási hatóságoknak a hatóságuk területén hivatalos vagy jegyzőkönyvi nyelven hozzájuk intézett beadványokra ugyanazon nyelven kell válaszolniok (9. §) ; a bíróságok előtt is használható a területükön hivatalos vagy jegyzőkönyvi nyelv minden korlátozás nélkül (10. §) ; s a bíróságok eljárásaikat ugyanezen a nyelven folytatják, de ezen túlmenően kívánságra az érdekelt személy anyanyelvén is ki kell adni a bírósági határozatokat (11. §); az egyházi hatóságok és egyházközségek az állami és önkormányzati hatóságokkal való hivatalos levelezésben is saját nyelvüket használhatják (12. §). A nemzetiségek állami (13. §) és saját iskoláira (14. §) vonatkozó rendelkezések megfelelnek a nemzetiségi törvény intézkedéseinek s a rendelet végül kimondja a hivatalviselés szabályozása kapcsán, hogy a jelenleg alkalmazásban levő köztisztviselők kötelesek a hatóságok területén élő nemzeti kisebbségek nyelvét elsajátítani (15. §). Nem szerepel az 1868:XLTV. tc.-ben, de magától érthetődik a 4044/1919. M. E. sz. rendelet 1. §-a, mely szerint valamely nemzeti kisebbséghez tartozásból előny vagy hátrány senkire sem háramolhat (1. §). A 4044/1919. M. E. sz. rendelet végrehajtásáról öt miniszteri rendelet gondoskodott: a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek a nemzeti kisebbségek miniszterével egyetértőleg kiadott 209.494. V. K. M. sz., 1919 december 23-án keit rendelete,** a m. kir. belügyminiszter 88.283/1919. B. M. számú, 1920 január 9-én kelt rendelete,

2 a m. kir. kereskedelemügyi miniszter 31.349/ 1920. K. M. sz., 1920 január 12-én kelt rendelete,

3 a m. kir. igazságügyminiszter 1262/1920. I. M. sz., 1920 január 17-én kelt rendelete

4 és a m. kir. pénzügyminiszter 5838/1920. P. M. sz., 1920 november 22-én kelt rendelete.

5 A belügyminiszteri rendelet a 4044/1919. M. E. sz. rendelet részletes magyarázatát adja, különös tekintettel a belügyi tárca hatáskörébe tartozó rendelkezésekre, a másik három miniszteri rendelet pedig az alaprendelet nyomán ad utasításokat a kereskedelmi-, igazságügy- és pénzügyminisztérium alárendelt szerveinek. A Friedrich-kormányban kapott helyet a német Bleyer Jakab mint nemzetiségi kisebbségi miniszter a tárcanélküli miniszterek la Rendeletek Tára 1919, 1587—1600. 1. 2 Belügyi Közlöny 1920. XXV. évf. I. félév, 3. sz., 122—125. 1. 4 Rendeletek Tára 1920. 872—875. 1. 3 Rendeletek Tára 1920. 897—898. 1. s Rendeletek Tára 1920. 1362—1364. 1.