Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

kívül a XVI. század folyamán létesült a nádor elnöklete alatt működő királyi helytartói bíróság, mint a király személyes bíróságának egyik fajtája. Mivel hét tagja volt, hétszemélyes táblának is nevezték. Később a hétszemélyes tábla és a pesti kir. tábla közös szervezetet kapott és a kir. Kúria elnevezést vette fel, de mindkettő tovább működött, mint a Kúria két osztálya. Elnöke a nádor, majd a XVni. század vége óta az országbíró volt. A király személyes bíráskodását Végképen csak az 1791: XII. és LVI. törvénycikkek szüntetik meg. A magyar nyelv bevezetése az igazságszolgáltatás terére természetszerűen az alsóbb fokú bíróságoknál indult meg. Az 1805: IV. tc. 3. §-a megengedi a törvényhatóságoknak, hogy a törvényszékeken s perekben is a magyar nyelvet használják. A 4. § azonban a Kúriára vonatkozóan éppen ellenkezőleg kimondja, hogy a magyar nyelven befejezett s hozzá felebbezett perekben most még nem köteles ugyanazon nyelven határozni. Az 1830: VIII. tc. már részletesen intézkedik arra vonatkozóan, hogy a kerületi táblák s vármegyei és városi bíróságok előtt általánosan, sőt a szentszékek előtt is, ahol polgári perekre nézve a magyar nyelv eddig nem volt használatos, a jelen országgyűlés berekesztése után szabad lesz a pereket magyar nyelven vinni; de azok a bíróságok, amelyeknél a magyar nyelv eddig nem volt használatban, akár latin, akár magyar nyelven határozhatnak (3. §). Ugyanezen törvény szerint az országgyűlés Őfelsége jóváhagyásával úgy határozott, hogy a Kúria ,,a hozzá magyar nyelven felebbezett perekben ugyanezen nyelven határozzon és az ilyen pereket magyar kivonat mellett, adhassa elő". (2. §.) A magyar nyelv ezután a Királyi Udvari Főtörvényszékhez is behatolt. Az 1836:111. tc. megengedi, hogy a királyi ítélőtábla előtt a pereket magyar nyelven lehessen kezdeni és folytatni, az udvari Főtörvényszék pedig magyar nyelven hozhat ítéletet azokban (2. §). A törvény azt is kimondja, hogy a hiteles kiadások szokott bevezetése és befejezése hazai nyelven készíttethetik (3. §). Végül az 1844:11. tc. a bíróságok ügyvitelét teljesen magyarrá teszi. Kimondja, hogy az udvari Főtörvényszék nyelve az ország határain belől indított perekre nézve, valamint az ország határain belőli minden ítélőszéknek, beleértve a szentszékeket is, a nyelve magyar s azon ítélőszékeknek minden egyéb hivatalos dolgaik is magyar nyelven folytatandók (6. §). Törvény szabályozta azt is, hogy a jövőben csak olyan személy alkalmazható az országban közhivatalnoknak, aki a magyar nyelvet tudja, ami nem érinti a már tényleg működő egyéneket (1830:VIII. tc. 4. §) és 1834 január l-e után senki sem bocsátható ügyvédi vizsgára az ország határai között, „aki a magyar nyelv kellő ismerete nélkül szűkölködik". (5. §.) A magyar nyelv használata a katonaságnál az újoncmegajánlásokkal kapcsolatban került szőnyegre. A napóleoni háborúk korában Ferenc királynak is fokozott mértékben volt szüksége az újonc-