Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
Drotleff Tamás újegyházszéki képviselő, az erdélyi szászok szerzett jogainak csorbítását látja a többségi javaslatban s ezért Rannicher indítványához csatlakozik. 118 Popovics Zsigmond, az Arad megyei buttyáni kerület képviselője, a többségi javaslat intézkedéseit kivihetetleneknek tartja, mert vannak helyhatóságok, ahol a magyar nyelvet nem ismerik. A kisebbségi javaslat elveit helyeseknek tartja és reméli, hogy eljön az idő, amikor a nemzetiséghez való ragaszkodást a magyar nemzet másoknál is becsülni fogja. 119 Missich János úgy találja, hogy tulajdonképen Magyarország nagyságának és a benne lakó népek közötti egyetértésnek alapját hivatott lerakni ez az országgyűlés. Az egyenetlenség csak szolgaságot szül, nemzetiségre való különbség nélkül. Magyarország népeinek az elnyomás után most a szabadságban kell osztozniok. Mivel a külpolitikai helyzet nem kedvező, az ország népeit ki kell elégíteni, hogy ezáltal a szomszéd népek rokonszenvét is megnyerje. B tekintetben Svájctól kell példát vennie. Az oroszokkal való szövetkezés a kis népekre csak veszélyt hozhat. A mostani időt nem tartja alkalmasnak a nemzetiségi törvény meghozatalára és jobbnak tartaná, ha a következő országgyűlésre halasztanák el. Ha a Ház ellenkezőleg döntene, akkor a kisebbségi javaslatot fogadja el a részletes vita alapjának. 120 Pap Máté, fogarasvidéki képviselő, nem fogadja el a többségi javaslatot, hanem Bohatieluhoz csatlakozik. 121 Ezután a zárbeszédekre kerül sor. Mocsonyi Sándor, a közoktatási miniszternek válaszolva, kimutatja, hogy a kisebbségi javaslat a németeknek is előnyösebb, mint a központi bizottságé, majd Tisza Kálmán tételeit igyekszik cáfolni. Beszéde végén rámutat arra, hogy ha a Ház a többségi javaslatot fogja elfogadni, ez nem fogja megoldani a kérdést. De azt az óhaját is kifejezi, hogy bár sikerülne később ismét elővenni a nemzetiségi kérdést, nehogy más oldja meg azt helyettünk és Isten mentsen meg egy második Sándortól, aki a gordiusi csomót kardjával vágná szét. 122 Stefanidesz Henrik személyes kérdésben szólal fel. 123 Deák Ferenc sajnálatát fejezi ki afelett, hogy sok olyan mondatott el e tárgy felett, amit jobb lett volna el nem mondani és szavazást kér. 124 Br. Eötvös József kijelenti, hogy Deák törvényjavaslatát elfogadja, mivel az a többségi bizottság javaslatával elvüeg megegyezik. 125 Elnök a három javaslat közül először a központi bizottságét teszi fel szavazásra, amit senki sem fogad el. Utána húsz kép!" Napló 159. 1. i" Napló 160. 1. i2o Napló 160—165. 1. Napló 165—166. 1. » 23 Napló 168. 1. «» Napló 168—169. 1. »" Napló 169. 1. «» Napló 169. 1.
