Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

kozóan pedig kéri, hogy csak az unió letárgyalása után döntsenek ebben a kérdésben. Hangsúlyozza, hogyha a központi javaslatot veszik a részletes tárgyalás alapjául, akkor nem fogadja el azt

92 Anttílffy Károly visszalépése után Puscariu János, Fogarasvidék alsó kerületének képviselője emelkedik szólásra és oda nyilatkozik, hogy az unió miatt nem szenvedhetnek az erdélyi nemzetiségek jogaikban csorbát. „Erdélyben régtől fogva fennáll és most is tettleg fennáll az ottani nemzetiségek, illetőleg a három országos nyelvnek egyenjogúsága és ezen egyenjogúság gyakorlata nemcsak kivihetőnek, hanem üdvösnek is mutatkozik. (Helyeslés.)" Bohatielu mellett nyilatkozik.

93 Pap Simon, a Mármaros megyei felsővisói kerület képviselője az ülés utolsó szónoka. A nemzetiségi kérdés gyökerét a magyar államnyelv bevezetésében látja, amit mindenki nagy lelkesedéssel fogadott, sőt számos görög vallású község kívánatára még az anyakönyveket is magyarra fordították. Ellenségeink azonban fellázították a nemzetiségeket a divide et impera elv alapján, noha a nemzetiségeknek nem volt panaszolni valójuk, mert a polgári jogok Magyarországon sohasem voltak a nemzetiséghez kötve. Az ellenséges agitációnak azért lehetett talaja, mert a nép műveletlen, amin községi tanodák felállításával lehet segíteni. Az egyházak ezt a szerepet nem tudják betölteni s jobb, ha ők a vallásos nevelésnél maradnak. A szerzeti intézmények javai megszüntetendők és el fog jönni az ideje az egyházi vagyonok szekularizációjának s ezek jövedelmeit a népnevelés szolgálatába kell állítani. A községi iskolákban a magyar nyelvet tanítani kell. „Ezt oly szükségesnek tartom t. Ház, hogy nem hogy találkozzék nacinalista e hazában, aki annak szükségét belátni vonakodjék: mert ezáltal csak szakadási törekvését árulná el; de nemcsak, hanem saját nemzetiségének ellensége, mert magyar nyelv nélkül jelenben legcsekélyebb hivatalokra sem számolhatunk : mert a nyelv azon kapocs, a nyelv azon eszköz, mely által nemcsak az ösmeretlenek legkönnyebben ösmerkedhetnek, hanem az ellenségek is kibékülnek, ha összevesznek, megint kibékülnek és nem vetnek farkasszemet egymásra, hogy kiki a maga nyelvén ócsárolja a másiknak faját, nemzetiségét: hogy nem képesek egy bizonyos közös nyelven érintkezni egymással: mert a nyelvben rejlik bizonyos vonzerő, mely bámulatosan testvéresit." „Szükségünk van tehát egy bizonyos közös nyelvre, mely minket mintegy összefűzött, és testvérekké varázsoljon: mert bátor vagyok kérdeni: mi célunk utóvégre is a nemzetiségi kérdés megoldásával, hogyha nem az egyenjogúság alapján való testvéries közeledés? oly közeledés t. ház, mely nélkül e haza soha nyugodt, soha boldog nem lehet; e testvéries közeledést pedig csakis egy bizonyos közös nyelv által érhetjük el; e közös nyelvet pedig, míg <e hazát magyar hazának ösmerjük, és ama politikai dogmát keb-