Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

állott nemzetiségi különbség nélkül, most pedig összessége minden polgároknak a nemzetiségek különbsége nélkül, de ez azért nem zárja ki, hogy a „populus" több „natio"-ho\ állhasson."

60 Nemzetközi vonatkozásban is használható a belga és svájci nemzet kifejezés, de az egyes polgárok otthon németnek, olasznak, franciának, flamandnak nevezik magukat. Aki azt akarja, hogy minden nemzet Magyarországon magyarnak nevezze magát, mivel a magyar az országot meghódította, az a középkori fegyverjog terére siklott át, ami nem képezheti parlamenti vita tárgyát. — Arra az ellenvetésre, hogy a nemzeti kiváltságok nem bírnak érvénnyel a jogegyenlőség korában, azzal válaszol, hogy a jogszolgáltatás kiegyenlítéséből nem következik a nemzetek megszűnése. Sőt épen az egyenjogúság követeli meg azt, hogy egy nemzet sem lehessen uralkodó, hanem minden nemzet nyelve és nemzetisége elismertessék. Javaslatának második tétele az volt, hogy a megyékben, kerületekben, városokban és községekben a lakosok többségének nyelve legyen a hivatalos. Ezt a nemzetiségi egyenjogúságon kívül azzal indokolja, hogy a hivatalok és hivatalnokok vannak a polgárokért és nem fordítva. A kisebbség jogait azzal kívánja biztosítani, hogy a „nevezetes kisebbség" nyelve is használható, sőt minden polgár, akinek a nyelve az illető kerületben használatos és a magyarok saját nyelvükön terjeszthetnek elő beadványokat, amiket ezen a nyelven kell elintézni. A szónok itt is Svájc és Belgium példájára hivatkozik, ahova ezeket a nyelvi vívmányokat már bevezették. Kevesli a központi bizottság javaslatának azt a rendelkezését, hogy a municipiumokban a magyar nyelv a hivatalos, a többi nyelv pedig egyötöd kívánságára csak jegyzőkönyvi nyelv lehet. Harmadik tétele a: „kikerekítés", amivel a nemzetiségek ellenfelei a közvéleményt izgatják. „Én ellenkezőleg azt hiszem, hogy a megyék kikerekítése épen ellenszer az ellen, hogy egész vidékeken ne támadjon azon törekvés, hogy nemzetiségek megmentése végett a határokon kívül, rokon nemzetekkel egyesüljenek és hogy ezáltal az államot földarabolják: hisz épen akkor, midőn minden nemzetiség Magyarországban a municipiumokban megtalálja házikóját és erdőjét, melyből nemzetiségét és az alkotmányos szabadságot védheti, épen akkor fog szilárdulni a kötelék, mely őket a közös hazához köti és ez inkább vonzerő lesz a határokon kívüli nemzetekre nézve, kik például ki vannak téve a nyugat vagy az éjszaknak, mint indok, hogy magok is a határokon kívüli veszély állkapcáiba rohanjanak."

61 A svájci kantonok sem törekednek arra, hogy saját nemzetükkel egyesüljenek. A megyék „nationali$atio"-ja, épen Magyarország feldarabolásának ellenszeréül szükséges. A megyéket tehát a nemzetiségi határoknak megfelelően kell egyesíteni és kikerekíteni, ahol pedig kisebbségek maradnak, ezek is használhatják nyelvüket mint nem-hivatalosat.