Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

2. §. A magyar nyelvtörvények. A magyar nyelv, helyzete a közoktatásban, egyházi életben, kormányszékekben, helytartótanácsban, udvari kancelláriában és kamarában, az igazságszolgáltatásban, a katonaságnál és a törvényhozásban. A magyar nyelv bevezetése az államélet minden ágazatába közel hatvan évig tartó szívós küzdelem eredménye volt, aminek az útját a magyar nyelvtörvények sorozata jelzi: az 1791:XVI. tc. ,Jiogy a nyilvános ügyek intézésére idegen nyelv ne használtassék, a magyar nyelv pedig megtartassék" ; az 1792: VII. tc. „a magyar nyelv tanításáról és használatáról"; az 1805: IV. tc. „a magyar nyelv használatáról"; az 1830: VIII, tc. „a nemzeti nyelv használatáról"; az 1836:111. tc. „a magyar nyelvről"; az 1840:VI. tc. „a magyar nyelvről"; és az 1844:11. tc. „a magyar nyelv és nemzetiségről". A magyar nyelvtörvények egyes intézkedései csak közvetve érintették a nemzetiségeket, amennyiben itt a magyar nyelv nem a nemzetiségek rovására terjeszkedett, hanem a közéletből kiszoruló Latin, illetve a n. József alatt bevezetett német nyelv helyét foglalta el. A magyar országgyűlés a nemzeti újjászületésnek ebben a szenvedélyektol áthevült korszakában is mértékletet tudott tanúsítani határoztainak meghozatalában és a nemzetiségek irányába csak odáig ment el, hogy megkövetelte a közhivatalnokoktól és az ügyvédi vizsgára jelentkezőktől a magyar nyelv ismeretét (1830: Vili. tc. 4. és 5. §§), előírta, hogy az anyakönyvek mindenütt magyarul vezettessenek és a lelkészek ismerjék a magyar nyelvet (1840:VT. tc. 7. és 8. §§) és elrendelte, hogy a közoktatás nyelve Magyarországon a magyar legyen (1844:11. tc. 9. §). Ezeknek a rendelkezéseknek is csak egy része ment át a gyakorlatba.

1 A társ1 A nyelvtörvények között a magyar mult régebbi és újabb kutatói alig találtak olyan rendelkezést, amelyet a nemzetiségek joggal sérelmezhettek volna. Kemény Zsigmond csak azt kifogásolja, hogy az anyakönyveket magyar nyelven kell vezetni, mert az ilyen kísérletek ,,a hitbuzgalom küszöbéig vezették az állami nyelvjogot." (Még egy szó a forradalom után. Pesti, 1851, 144. 1.). — Szemére Bertalan szerint is a 48-as forradalom idején ez a rendelkezés volt a rác izgatók kezében a leghatásosabb fegyver. „Ezen egyen kívül összes törvénykönyvünkben alig találunk rendeletet, mely a más népfajoknál valóságos ellenszenvet költött volna..." (I. m. 49. 1.). — Szekfü Gyula csak a lelkészek kötelező nyelvtudását és a magyar nyelvnek az iskolába való bevezetését kifogásolja, de megjegyzi, hogy egyik rendelkezést sem hajtották végre. Egyetlen lelkészt sem fenyítettek meg azért, mert nem tudott magyarul s az