Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

erősebb védbástyáját — önökkel együtt meg is kész védeni; de féltsék igenis a nemzeti önállást, mivel ez ország határain kívül bírnak, nemzetiségök külön érdekeit, melyeket ezen ország határain belül minden korlátozás nélkül és háborítlanul ápolhatnak és féltsék mindenek előtt szabadságukat azon nagyhatalom terjeszkedési vágyaitól, amelynek barátságos indulata, ellenségeskedése, ölelése, ép úgy, mint támadása, higyjék meg uraim, önökre nézve egyaránt , veszélyes. (Zajos helyeslés.)"

13 A központi bizottság javaslatát pártolja. Dimitrievics Mïlos, a Bács megyei kulpini kerület képviselője, a nemzetiségi kérdést három alapelvből kiindulva kívánja meg-t oldani. Ezek: 1. Magyarország területi épségének sértetlen fenntartása; 2. Az egységes állami nyelv fenntartása a törvényhozás és központi kormányzat területén a fennálló törvények értelmében; 3. A magyar, szerb, román, orosz, szlovén és német népeknek egyenjogú nemzetté nyilvánítása és az egyenjogúság biztosítása a törvényhatóságokban, községekben és a bíróságok előtt. A központi bizottság javaslatának elsősorban a címét kifogásolja. A cím: „Törvényjavaslat a nemzetiségi egyenjogúságról", ellentmond a tartalomnak, mely a nemzetiségi kérdést egyszerű nyelvkérdéssé fokozza le és ahelyett, hogy a nemzetiségekről, mint történelmileg és tényleg fennálló testületekről beszélne, csak az iránt intézkedik, hogy hol használhatja nem magyar ajkú honpolgár anyanyelvét. Szembeállítja az 1861. és 1866. évi feliratot a javaslattal és azt a következtetést vonja le belőle, hogy a feliratok értelmében a nemzetiségek érdekeit „nem egyénileg, hanem összességükben, azaz totalitásukban kellett volna kielégíteni".

14 A javaslat csak a nyelvkérdést oldja meg, de azt is mostohán. Összefoglalva nézeteit úgy találja, hogy nem veszélyezteti a haza érdekeit, ha a törvényhatóságokra és községekre fogják bízni tárgyalási és ügyviteli nyelvük megválasztását, ha a megyék a nemzetiségi igényeknek megfelelően kikerekíttetnek, ha az igazságszolgáltatás a nép nyelvén fog folyni s ezért Mocsonyi javasr latát fogadja el.

15 Végül felveti a szerb nemzeti kérdést s kéri annak napirendre tűzését. Az ülés utolsó szónoka, br. Simonyi Alajos, egyetlen irányelvet ismer a nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében s „ez a magyar állam egységes, oszthatlan területi épsége. (Igaz!)"

16 Az állam egysége maga után vonja azt, hogy a közigazgatási összekötő ú. n. diplomáciai nyelv a magyar legyen. Híve a nemzetiségi egyenjogúságnak, bár ebben sokan finis Hungariae-t látnak, ő azonban bízik a magyar faj életképességében és kitart a jogegyenlőség mellett, mivel ezen épül fel a 48-as törvények épülete. Szembeszáll azokkal is, akik azt hajtogatják, hogy hiába adnak bármit 13 Napló 20. 1. » Napló 21. 1. ™ Napló 22. 1. 10 Napló 23. 1.