Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

rátérve, így folytatja: „Ha őket arra kényszerítenők, hogy gyermekeik, kik a magyar nyelvben vagy éppen nem, vagv kevéssé jártasak, mert hisz a népiskolában főképp a magok nemzeti nyelvén taníttattak, mindenütt és mindenben magyarul oktattassanak : úgy azon gymnasiumokban lehetetlen volna az ifjak előhaladása, a szülők hiába költenék a pénzt, a gyermekek hiába töltenék el idejöket. (Élénk helyeslés a nemzetiségi képviselők részéről.) Egyáltalán, ha mi a nemzetiségeket megnyerni akarjuk: ennek nem az az útja, hogy őket minden áron magyarosítsuk, hanem az, hogy velők a magyar viszonyokat megkedveltessük. (Általános helyeslés.) Mert kettő tisztán áll előttem: kiirtani akarni őket istentelen barbárság volna (Élénk helyeslés) még akkor is, ha nem volnának oly számosan, minél fogva őket megsemmisíteni lehetetlen. Ellenségeinkké tenni őket: nem fekszik érdekünkben (Élénk helyeslés). Hasonló helyzetben vannak ők is. Ha ők elszakadhatnának és egy nagy nemzetet képezhetnének: érteném a netalán erre irányzott törekvést; de az európai viszonyok között ez lehetetlen. Mind a két félnek tehát arra kell törekednie, hogy együtt és egymás mellett mennél jobb egyetértésben megéljünk. (Élénk helyeslés.)"

22 Deák beszéde után a Ház megszavazta az új gimnázium felállítására előirányzott összeget. Deák Ferencet a nemzetiségi kérdésről való véleménye kialakításában nem befolyásolta sem a keskenyebb horizontú hazafiak szűkkeblűsége, sem a nemzetiségi sovinisták követelőzése. Ő nem a közvélemény helyeslését, hanem az erkölcsi igazságot kereste. Élesen világít rá erre az álláspontjára a képviselőház 1869 június 24-i ülésén lezajlott nemzetiségi vita. Buttyán László huszonkét társa nevében a válaszfelirati vita alkalmával egy új pont felvételét indítványozta, amelyben hivatkozás történjék arra, hogy a nemzetiségi törvény nem eredményezett közmegelégedést az ország minden népénél s ezért e tárgyban újabb törvény alkotását kérik. Deák erre azt válaszolta, hogy nem lehet kimondani a törvény helytelenségét, mielőtt új javaslat nem áll előttünk. „Óhajtja mindenki a közmegelégedést; hanem én azon véleményben vagyok, hogy ha a törvényt úgy alkottuk volna, mint a mult országgyűlésen a kisebbség kívánta, akkor sem lett volna az országban közmegelégedés; mert a közmegelégedésre törekedni kell ugyan, hanem a törvényhozást mindenekelőtt az igazság, a méltányosság s az ország közérdeke vezérli, miután azt el nem kerülheti, bármily törvényt alkosson is, hogy legyenek olyanok, akik azzal nincsenek megelégedve."

23 Br. Eötvös Józsefnek és Deák Ferencnek a nemzetiségi kérdésről vallott felfogása azt bizonyítja, hogy a magyarság legjobbjai a kiegyezés korában tudatában voltak a nemzetiségi kérdés fontosságának s amikor a biztos alapokra helyezett magyar állami 2

2 Deák i. m. VI. k., 339—340. 1. 23 Deák i. m. VI. k., 191—193. 1. Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika. 177