Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

11. §. Kiegyezés az uralkodóházzal és a nemzetiségekkel. A kiegyezés. — A román görög keleti egyház különválasztása és a gyulafehérvári görög katolikus metropolia. — A horvát kiegyezés. — Br. Kemény Zsigmond lelkiismeretvizsgálata. — Br. Eötvös József és a nemzetiségi kérdés. — Deák Ferenc nemzetiségi politikája. — A többségi és kisebbségi nemzetiségi törvényjavaslat. — A két álláspont híveinek érvei. Az 1865/68. évi országgyűlés a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvény megalkotása előtt több olyan törvényt hozott, amelyek a nemzetiségeket közvetlenül vagy közvetve érintették. Az országgyűlés első fele az uralkodó és a nemzet közötti vitás közjogi kérdések rendezésével telt el. A nemzet Deák Ferenc vezetésével, akiben jogérzete testesült meg, a jogfolytonosság alapjára helyezkedett. Mivel ősi alkotmányos elv az, hogy az alkotmány megváltoztatása csak az országgyűlés és az uralkodó együttes akaratából történhet, az első teendő e két tényező közti összhang helyreállítása volt. A nemzet a szabadságharc és az abszolutizmus hosszú évei alatt meggyőződött arról, hogy a kisszámú és nemzetiségek közé beékelt magyarság nem tud egyedül megbirkózni Ausztriával, a török birodalom alól felszabaduló és nemzetiségi önállóságra törekvő népekkel s az északkeleti szlávokkal, amikor a Magyarország körüli szláv népek zavarosában Oroszország igyekszik halászni. Valamelyik reánehezedő hatalommal tehát megegyezésre kell jutnia. Az uralkodó álláspontját Ausztriának a königgraetzi csatában 1866 július 3-án elszenvedett veresége befolyásolta döntő módon, ami után gr. Andrássy Gyula meg tudta győzni az ifjú császárt arról, hogy a kiegyezés elsősorban Ausztria érdeke. Deák jogászi és Andrássy diplomáciai képességeinek köszönhető, hogy az 1867. évi alkotmányozó országgyűlési törvénycikkek sorozata létrejött s köztük a XII. tc, mely a magyar korona országai és az őfelsége uralkodása alatt álló országok viszonyait, vagyis a duális monarchia belső szervezetét és működését szabályozza. Az állam jogi kérdések rendezése és a koronázás után az országgyűlés 1868-ban még ötvennyolc törvénycikket alkotott, amelyek közül a nemzetiségeket érintette a IX. te. a görög keleti vallásúak ügyében, a XXX. tc. a Magyarország s Horvát-Szlavon- és Dalmát-