Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

7. §. A községek mindennemű jelentéseiket, felterjesztéseiket s kérelmezéseiket saját községök hivatalos nyelvén teszik az ország bármely hatóságához. 8. §. A megyei járások s kerületek tisztviselői az illető községekkel hivatalosan csak ezeknek hivatalos nyelvén közlekedhetnek. 9. §. A megyei járások s kerületek tisztviselői a megye többi járásais kerületeivel, akár az utóbbiaknak, akár a megyének hivatalos nyelvén, magának a megyének hatóságával pedig csak a megye hivatalos nyelvén közlekednek. 10. §. A megye, szabad kerület, vidék vagy város tulajdon tisztviselőinek szintén saját hivatalos nyelvén adja ki határozatait s rendeleteit. 11. §. A megyék, szabad kerületek, vidékek s városok egymás közötti, valamint a különféle egyházi hatóságokkal való érintkezéseikben is vagy azon hatóságok hivatalos nyelvén, melyekhez a közlés intézendő, vagy magyar nyelven közlekednek. 12. §. A megyék, szabad kerületek, vidékek és városok mindennemű és rangú felsőbb hatóságokhoz saját hivatalos nyelvükön teszik jelentéseiket, felirataikat s más felterjesztéseiket, azonban akként, hogy a menynyiben ezen saját hivatalos nyelv nem a magyar volna, hasábszerűleg (columnaliter) a szöveg magyar nyelven is alkalmazandó. 13. §. A felsőbb hatóságok nem magyar hivatalos nyelvű megyék, szabad kerületek-, vidékek- s városokhoz intézendő rendeleteiket s meghagyásaikat magyar nyelven ugyan, de szintén az Ulető megye, kerület, vidék vagy város hivatalos nyelvének is hasábszerüleges alkalmazása mellett bocsátják ki. 14. §. Községi, megyei, szabadkerületi, vidéki és városi köztanácskozásoknál mindenki jogosítva van saját nemzeti nyelvét használni, valamint mindenkinek szabadságában áll az ország bármely hatóságához (ide értve a katonai hatóságokat is) kérvényeket saját nemzeti nyelvén benyújtani és azokra a határozatot ugyanazon nyelven igényelni. 15. §. Törvénykezési nyelv községi hatóságoknál, a községi, járási s kerületi bíróságoknál a járás, ületőleg kerület, megyei, szabad kerületi, vidéki és városi bíróságoknál és törvényszékeknél pedig ezeknek hivatalos nyelve. 16. §. A váltótörvényszéki s kerületi táblai bíróságok a saját hatósági, területökbeli bármelyik nemzeti nyelven szerkesztett beadványt elfogadni s ugyanazon nyelven elintézni tartoznak. 17. §. Fenyítő ügyekben a vádlott nyelvén kell a vizsgálatot és tárgyalást megtartani és az ügyet elintézni, valamint a tanukat is saját nyelvükön kell kihallgatni, kivételt képezvén oly esetek, melyekben a vádlottnak vagy tanuknak nyelve az illető törvényhatóság területén s környékén nem divatos, mely utóbbi esetben a bíróság köteles lesz hiteles tolmács alkalmazásával eszközölni a kihallgatásokat. 18. §. Felebbviteli hatóságokhoz a felebbezett ügyek eredetben terjesztetnek fel, honnan az ítéletek s más határozatok a magyar nyelv mellett, hasábszerűleg, azon nyelven is kiadandók, melyen az ügy az első bíróságnál tárgyaltatott s elintéztetett. 19. §. Országgyűlési hivatalos és köztanácskozási nyelv a magyar, fenhagyatván mind amellett az egyes országgyűlési tagoknak azon joga, hogy a köztanácskozásokban saját nemzeti nyelveket is használhassák. 20. §. A törvények az 1. §-ban megnevezett valamennyi nemzet nyelvén hitelesen kiadandók s minden hatóságnak azon nyelven is megküldendők, mely annak hivatalos nyelvét képezi, de a magyar és egyéb 10* 147