Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

8. Kívánjuk, hogy a felső táblának várt újjászervezése alkalmával, hogyha az az érdekek alapján szerveztetnék, egyéb érdekek mellett a nemzetiség, nevezetesen pedig a mi szláv nemzetiségünk érdeke is tekintetbe vétessék s aránylag képviseltessék. IV. Végül kinyilatkoztatjuk, miszerint szláv nemzetünk érdekei a polgári szabadság tekintetéből ugyanazok Magyarország minden nemzetei érdekeivel, nemzeti szabadság tekintetéből pedig ugyanazok minden eddig a törvények által elnyomatott nemzedékeivel, nevezetesen a horvátok, szerbek, oroszok és románokéival; úgy, hogy azoni területen, amelyen a szláv nemzet lakik, az a szabadság és nemzetiség tekintetéből számára ugyanazon jogot kívánja, amelyet magyar testvéreink tettleg bírnak s ezen jogért egyik mindnyájokért s mindnyájan egyért jót állani s küzdeni akar. Ezen szolidaritásnak a szabad magyar nemzetek színe előtt a szabadság s nemzetiség érdekében kinyilatkoztatásához, a nem magyar nemzetek elnyomatása által kényszerítve érezzük magunkat. Ezek azon kívánságaink, melyeket a nemzeti jogegyenlőség érvényre juttatása tekintetéből magas országgyűlésünk elé terjesztünk. Nemzeti individualitásunk elismerése s azon kerületnek kijelölése nélkül, amelyen azon individualitás létezik, a nyelvek s nemzetiségek saját nemzetrajzi határaiban való jogegyenlőség nélkül számunkra nincsen szabadság, nincsen jogegyenlőség. Ismételjük újonnan, miszerint a nemzeti jogegyenlőség a korszellem által teremtett alapköve közös hazánk egységének s integritásának; életre ébredvén az, többé el nem alszik, hanem a nemzetek öntudatában mindinkább erősödni fog; annak árából tehát levonni s lealkudni mitsem lehet, valamint a hajdani Sibylla könyveiből sem lehetett mitsem levonni s lealkudni ; a történelem pedig azt tanúsítja, hogy a nemzetek és államok válságos perceiben elmulasztott alkalom soha sem tér vissza. Jelszavunk: egy szabad alkotmányos haza s abban nemzetek szabadsága, egyenlősége és testvérisége. Kelt Turócz-Szt.-Mártonban június 7. 1861. A turócz-szt.-mártoni szláv nemzeti gyűlés határozata folytán: Francisci János, à szláv nemzeti gyűlés elnöke m. k., Pauliny-Tóth Vilmos jegyző m. k., Zavodnik István esperes és pruzsinai plébános m. k., dr. Hurbán J. Miloszláv ev. ág. lelkész 1. k., Pongrácz Sándor esperes és vágbeszterczei plébános m. k., Hírős István 1-szt-mihályi plébános m. k., Nosiczi Turzó Lajos m. k., Mudrony András Mihály jogtudor m. k., Daxner István birtokos és ügyvéd m. k., Gottschár János abas és oskolatanácsos m. k., Nóvák Sámuel m. k., Plositz Gyula m. k., Matuska György m. k., Jeszenszky János m. k., Hodza András m. k., Morvaveik János m. k., Palarik János lelkész és író m. k. A fordítás hiteléül Francisci s. k. a szláv nemz. gyűlés elnöke. á II-dik melléklet a 133. sz. irományhoz* Az 1861-ik évben szerémi Karloviczon tartott szerb nemzeti congressus határozatainak hiteles másolata, szerb nyelvről magyarra fordítva. Az 1861-dik évben szerémi Karloviczon tartott szerb nemzeti congressusnak határozatai. 3 Irományok H. k., 258—261. 1.