Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
indítványát, amit Deák Ferenc felszólalása után a Ház elvileg elfogad azzal, hogy a felirati javaslat tárgyalása után küldik ki a bizottságot. 42 ' A Ház április 21-i LH. országos ülésén vették tárgyalás alá Fopovics Zsigmond és társai indítványát, mely szerint a .nemzetiségi ügyben kiküldendő bizottság az ország nemzetiségednek kellő figyelembevételével és számukhoz aránylag alakíttassék. Deák Ferenc szólt elsőnek hozzá az indítványhoz és leszögezte, hogy a nemzetiségi törvényjavaslat nem egyes nemzetiségek külön ügye, hanem az egész országé s a képviselők nem az egyes nemzetiségeket, hanem valamennyien az egész országot képviselik. Az alkotmány nem az egyes nemzetiségeket ruházza fel képviseleti joggal, hanem az ország polgárait, akik valamennyien ugyanegy hazának és politikai nemzetnek a tagjai. Amikor tehát a nemzetiségi kérdések felett tárgyalnak, akkor nem a nemzetiségeknek kell egymással alkudozniok, hanem az ország képviselőinek a haza közjavára, az igazság, méltányosság és testvériség szellemében kell eljárniok. Az úgyis előrelátható, hogy a Ház saját érdekében is több olyan képviselőt fog választani, akik mint a különböző nemzetiségek tagjai, leginkább ismerik azokat az érdekeket, amelyek a törvényjavaslat kidolgozásánál tekintetet érdemelnek, de hogy hány választassék ki az egyes nemzetiségekből, azt előre megszabni nem lehet. 48 Hodosiu József a nemzetiségi kérdést a legégetőbb ügynek tekinti és megjegyzi, hogy az annak megoldására irányuló kísérletek eddig mindig igen későn jöttek. Mivel a nemzetiségek a törvény megalkotásánál mint érdekelt felek szerepelnek, pártolja az indítványt s a nemzetiségeket nem a politikai nemzet, hanem az ország kiegészítő részének tekinti. Ö is a békét kívánja s ezért így szól: „Építsünk új házat, melyben mindannyian elférjünk, nem egyik a másik fölött, hanem egyik a másik mellett." 44 Tóth Vilmos az indítvány ellen szólal fel, majd Bábes Vince arra panaszol, hogy a nemzetisegeket gyakran ignorálják, „mert mi azt tapasztaltuk, hogy akárhol volt szó a románokról, közönségesen vagy nem választatott meg senki közülük, vagy pedig olyan választatott meg, akiről köztudomású dolog, hogy nem épen a legjobb, leghűbb románok közé tartozik". 45 Dedinszky József Babes kijelentésével keveredik vitába, Zsedényi Ede pedig azt a reményét fejezi ki, hogy ha nem minden román egyforma, akkor a magyarországi románok többsége nem ért egyet Babes nézeteivel. Az indítvány aláírói eltévesztették képviselői szerepüket, amidőn itt mint románok lépnek fel, nem pedig mint román nyelvű polgárai Magyarországnak, holott ők „először is magyarok, azután románok". 46 Bónis Sámuel és Nikolics Sándor rámutatnak arra, hogy hiába tennének kikötése42 Napló 357. 1. 43 Napló n. k., 48. 1. 44 Napló 48—49. 1. « Napló 49—50. 1. « Napló 50—51. 1.
