Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

lakosának képviselői a július 15-i bizottmányi ülésen nyilatkoztatják ki, hogy bár „mi honunkban lakó minden egyes nemzetiségek méltányos kívánalmait a jogegyenlőség alapján törvény által biztosíttatni akarjuk", tiltakoznak a haza feldarabolása ellen.

77 Ó-Zólyom város közönsége a július 13-án tartott közgyűlésen leszögezi, hogy a túrócszentmártoni gyűlésen a város semminemű részt nem vett és óvást emel az ott hozott határozat ellen s annak a reményének ad kifejezést, hogy a nemzetiségi kérdés még ezen országgyűlés folyama alatt el fog dőlni.

78 A nemzetiségi kérdés azonban nem dőlt el az 1861. évi országgyűlésen, sőt a két törvényjavaslatot még csak érdemi tárgyalás alá sem lehetett venni. A törvényalkotás két tényezője, az uralkodó és az országgyűlés között áthidalhatatlan ellentét állott fenn s nem sikerült azt a törvényes alapot megteremteni, amelyen a törvényhozás menete megindulhatott volna. Az augusztus 21-i LXVII. ülésen Deák Ferenc, előre látva az országgyűlés közeli végét, óvást jelent be, leszögezve, hogy amennyiben a házat alkotmányellenesen feloszlatnák, ő ebben az abszolút rendszer folytatását látná.

79 Utána Tisza Kálmán határozati indítványt terjeszt elő. Mivel a kormányközegek megakadályozzák a Házat munkájában, a képviselőház kijelenti feloszlatása előtt, hogy milyen kérdéseket tart a legközelebbi országgyűlés számára sürgősen megoldandóknak. Ezek közt első és második helyen a következők szerepelnek: „1-ször. Az országban lakó minden nemzetiségek az ország területi és politicai integritásával nem ellenkező, bármely igényeinek, a feliratokban kifejtett elvek alapján kielégítését." „2-szor. A különböző vallásfelekezetek közötti polgári és politicai teljes jogegyenlőségnek életbeléptetését és az izraelitákra kiterjesztését." A Ház a határozati indítványt elfogadta.*

0 Másnap bekövetkezett az, ami már régóta előre vetette árnyékát. Az augusztus 22-i LXVHI. ülésen kihirdették gr. Haller Ferenc királyi biztossá való kinevezését és a Ház feloszlatását, ami ha békés úton nem történnék meg, katonai erővel fog végrehajtatni. A képviselők zajos ellentmondásokkal kísérték a királyi leiratot, Deák Ferenc pedig kijelentette, hogy „erőhatalomnak tettleg ellene nem szegülhetünk" s ezzel az 1861. évi országgyűlés rövid négyhónapi működés után végetért,

81 anélkül, hogy az uralkodót jobb belátásra bírni, a tizenkét év alatt felgyűlt kérdéseket pedig rendezni tudta volna. 77 Irományok 45. sz., 108. 1. ! 78 Irományok 46. sz., 109. 1. 79 Napló 291. 1. 80 Napló 292. 1. — Irományok 53. sz., 169. 1. 81 Napló 295. 1.