dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.
Czompó. Tolnamegyéből, Dunaföldvárról költözött megyénkbe Cz. János táblabíró, a makói püspöki uradalom igazgatója s Tolnamegyének 1796. szeptember 20-án és 1832. március 29-én kelt bizonyságlevelével igazolta nemességét 1832. szeptember 3-án Pest- és 1832. június 25-én Csanádmegyében. 1 Dankó. 11. Ferdinánd 1625-ben címeres nemesi levelet adományozott D. Lukácsnak. A család Szabolcsmegyében élt s egyik tagja, D. Péter, ideköltözvén, a magyar kir. helytartótanács 1787. június 6-án kelt leiratában jóváhagyott nemességigazoló pör alapján Szabolcsmegye részéről 1836. május 2-án kiadott bizonyságlevéllel igazolta nemességét s a család nagykállói ágával való vérrokonságát. A megyénk részéről 1845. augusztus 25-én kiadott bizonyságlevél szerint D. Péter (feles: Jani Veronika) gyermekei: Péteres Veronika (sz. 1824. ikrek), János, (sz. 1826.) Juliánná (sz. 1829.) József és Veronika (sz. 1837. ikrek.) 2 Dániel (szamosujvárnémeti.) Örmény család, melynek 111. Károly 1725. július 3-án címeres nemesi levelet adományozott. A család nemességét 1. József császár 1786. június 19-én megerősítette. Tagjai a XV111. század közepén költöztek megyénkbe, mint bérlők s nemességüket több izben igazolták. A család egy izben nemességigazoló perben volt kénytelen jogait védelmezni, melynek eredményekép I. Ferencz király 1812. március 9-én a károlyfehérvári káptalant bizta meg a családnak perben is igazolt leszármazására vonatkozó iratok megőrzésével. Az emiitett káptalan erről bizonyítványt állított ki, melynek alapján vármegyénk 1813-ban a család több tagjának nemességét igazolta. Ezt megelőzőleg 1771. március 20. és 1773. június 5-én hirdették ki a család nemességét megyénkben. Tagjai állandóan résztvettek megyénk közügyeinek intézésében : igy D. Antal (III.) vármegyénk táblabírája, D. Jenő (II.) és János (VII.) esküdtje, utóbbi főszolgabirája is és D. Antal (IV.) vármegyénk főpénztárosa volt. D. Ignácz a helytartó tanácshoz került s megyénktől 1846-ban kapott nemességigazoló bizonyítványt. A család megyénkből átszakadt Temesmegyébe is, ahol Tódor versééi 1. és fia László, 1826. illetve 1846-ban igazolták nemességüket ; egyik ág Torontálban telepedett le s ott egyik tagja D. János kir. tanácsos, Torontálvármegye alispánja volt. Ennek fia D. Ernő, volt kereskedelemügyi m. kir. miniszter, 1896. november 5-én magyar báróságot nyert. Ezen ág leszármazására vonatkozó adatokat a 11. tábla tünteti fel. Címer: vörös mezőben zöld halomból kinövő és egymást keresztező két pálmaág fölött egyenlő szárú talpas arany kereszt. A paizs felett nyilt sisak. A sisakdíszt és foszlányokat a diploma nem emliti. 3 1 Ik. 1832. 1807. 2 Ik. 1845. 2885., 3068. 3 Források: Ik 1771. 53. — 1773. 627. — 1813. 670., 1515. — 1838. 343. Lendvay II. 87. Ik. 1846. 3457. Márki II. 670.
