dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.
Bellán. II. Lipót magyar király 1791. július 14-én Triesztben címeres nemesi levelet adományozott B. Péternek, valamint két fiának Árkádnak és Vazulnak, továbbá Árkádtól származó unokáinak Miklósnak, Györgynek és Sándornak; szegedi lakosok valamennyien. Nemesi levelöket először 1791. október 3-án Csongrád, azután pedig 1791. november 4-én Csanádvármegye közgyűlésén mutatták be. 1 Bellovits. Trencsénmegyéből származó család, mely a XVIII. század közepén Fejérmegyébe költözött s ott B. Mihály és György testvérek Trencsénmegyének 1754. febr. 15-én kelt bizonyságlevele alapján u. azon év május 11-én nemesi származásukat igazolták. Fejérmegyéből a család átszármazott Csanádmegyébe s itt a család tagjai Fejérmegyének 1799. július 18-án kelt bizonyságlevelével 1800. dec. 13., 1823. máj. 7-én és 1836. szept. 29-én hirdettették nemességüket. 2 A megyénkbe költözött ágazat róm. kath. vallású ; nemzedékrendje ez : R MIHÁLY GYÖRGY 1754. 1754. JÁNOS I. JÁNOS II. MÁRTON LÁSZLÓ 1800. 1800. 1800. Farkas Erzsébet JÁNOS III. KÁROLY IGNACZ IMRE JÁNOS IV. JULIÁNNÁ sz. 1802. XII. 18. sz. 1813. IV 12. sz. 1808.1.28. sz. 1815. IX. 18. sz. 1800. IV. 3. Szalay Rozália Rátz Anna r~v KÁROLY sz. 1837. I. 9. f 1837. XI. 18. Bene. (kászoni) I. Mária Terézia 1742. aug. 4-én címeres nemesi levelet adományozott B. Sámuelnek. Egyik leszármazottja B. Alajos, Krasznamegyének 1832. július 12-én kelt bizonyságlevelét bemutatván, nemességét megyénkben u. ezen év nov. 10-én igazolta. 3 Címer 4 : hamuszín pajzsban zöld mezőn országút vámsorompóval, mellettehiúzvigyázazutra, bal lábával hadonászva és jobbjával jelzővesszőt tartva. Sisakdísz: pajzsbeli hiúz növekvően. Takarók: hamuszin-arany, zöld-ezüst. Az emiitett bizonyságlevél nemzedékrendi adatai a következők: SÁMUEL somlyói 1. kir. harmincadszedő 1742^ FERENCZ ANTAL IMRE JÓZSEF KLÁRA 1742. 1742. 1742. 1742. 1742. ELEK ALAJOS mkovácsházi 1. 1832. 1 Ik. 1791. 913. -- 2 Ik. 1800. 969., 1823 502., 1836. 1778. Női. 1810. a Ik. 1832. 1810. — * Nagy Iván cs. t. ért. II. 137.
