dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.

neki 17Ô1. január il-én kelt okiratban a „földeáki" előnevet adományozta. A franciák ellen viselt háború céljaira N. Mihály gyűjtést indított, melyre Deschán József 15 frtot, Szalbek György 100 frtot és Makó város 200 frtot, ő maga 100 frtot adott. Utoljára azon a nevezetes gyűlésen elnökölt, melyen a rendek a közügyek terén a magyar nyelv kötelező használatát Pestmegye példájára nagy lelkesedéssel kimondották (1805. dec. 10.). f 1805. dec. 17-én. A család nevezetesebb tagjai még: N. Tamás (sz. 1815. f 1879.), kinek működése maradandó emlékeket hagyott megyénkben. Élete Csanádvármegye szolgálatában, e szűkebb hazája érdekeinek támogatásában és előmozdításában telt el. Már mint egész fiatal ember, megyénk tb. aljegyzője, később főjegyzője, s táblabírája lett. A megújhodás szele megérintette az ő lelkét is, kiváltotta abból a legnemesebb tulajdonságokat s csakhamar olyan tekintélyt vívott ki magának, hogy az 1839/40. évi országgyűlésen, mint vármegyénk követe vett részt. Midőn onnan visszatért, rövid idő alatt a vármegye alispánja lett. A liberális és konzervatív párt erős küzdelme szabadságért hevülő lelkét a liberálisok táborába hívta. Megyénk ez időben már erősen hódolt a szabadelvű áramlatoknak, hisz elsők között adott szavazati jogot az u. n. honoratioroknak és hivatalra választotta meg a nem nemeseket. így történt, hogy Csanádvármegye liberális levegőjében a liberális N. Tamás csakhamar vezető szerephez jutott. A szabadságharc idejében, már mint főispán küzdött elveiért szóval, tettel, vagyonával. Mikor a haza ügye a világosi fegyverletétellel elbukott, N. Tamás is a többi hazafi sorsára jutott. Elfogták elitélték, évekig elzárva tartották, sőt vagyonát is elvették (1851. okt. 7.). Midőn szabadságát visszanyerte, visszatért megyéjébe; háza a hallgatás szomorú napjaiban találkozó helye lett a hazafiaknak, ő maga pedig a társadalmi élet megteremtésén s a gazdászat fellendítésén fáradozott. 1861-ben a vármegye képviselője lett Makón, majd pedig, midőn a király és nemzet kibékülése után az alkotmányos élet újból helyre állott, 1849-ben elhagyott méltóságát ismét elfoglalta. Őreá várt tehát az a nehéz feladat, hogy az alkotmányosság helyreálltával újból megindult megyei életet nálunk is megteremtse, helyes irányban vezesse és maradandó alkotásokra serkentse. Megyénk az ő főispánsága idejében nagy utat tett meg a haladás felé: ő szervezte a közigazgatást, szóval-tettel iparkodott minden értékes tehetséget a közszolgálat számára megszerezni ; tisztikart szervezett, annak működését irányította, ellenőrizte s hogy milyen eredményeket ért el, mutatja az a körülmény is, hogy az 1871. évi szervezés jó részt mindent készen talált megyénkben ; a községeink már képviseleti ellenőrzés alatt álllottak ; gyors egymásutánban épültek az iskolák, utak; megnyílt a megyei kórház; pénzintézetek alakultak; a gazdászat és állattenyésztés fellendítésére megalakult a gazdasági egyesület. Mindezek megvalósulása az ő buzgólkodásának eredménye. Ilyen közéleti tevékenység mindenki részéről osztatlan elismerést szer-