dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.
Lóczy (lóczi). Ősrégi nemes család, melynek tagjai a XlV. században már a nemesek között szerepeltek. Az egyik ágazata Tornamegyének 1823. dec. 4-én kelt bizonyságlevele alapján Arad- (1824. márc. 30), Bihar(1825. máj. 3.) és Békés- (1826. ápr. 11.), majd pedig vármegyénkben 1836. szept. 20-án igazolta nemességét. Ezen bizonyságlevél szerint L. Péter és Komády Katalin leszármazottjait Tornamegye 1749-ben és 1754-ben kétségtelen nemeseknek ismerte el. Ez utóbbiak Boldvalenkén és Tornanádaskán laktak. L. Péter egyik fiától György-Fülöptől származott unokája, L. GyörgyFülöp, a dévai uradalom ügyésze, ez utóbbi fia Antal varasdi, később pesti sóhivatali tisztviselő, végül harmincadszedő volt. L. Antal unoka testvére János Aradmegyében 1831. évben, fiai: Antal Aradm. számvevője (sz. 1789 f 1867.), Alajos (f 1870.) és Sándor (f 1864.) pedig a fentemiitett időben és megyékben hirdettették nemességüket. L. Sándornak (feles : l.Herczeg Antónia, 2. Kun Mária) második nejével kötött házasságából született L. Lajos, a budapesti kir. magyar tudomány egyetem nagyhirü, tudós tanára, az Akadémia r. tagja. 1 Levéltárunk adataiból az alábbi nemzedékrend állapitható meg: 2 PÉTER Komády Katalin JÁNOS GYÖRGY1749. Fülöp JSTV^ GYÖRGYPETER urad. ügyész 1754. Dé S ANDRÁS KÁROLY PÉTER ANTAL f boldvalenkei 1. nádaskai 1. harmincad1823- szedő Pest ANTAL ALAJOS SÁNDOR számvevő Aradvm. modenai sóhiv. tisztviselő pankotai 1. uradalmi irnok 1823. 1823. 1823. hird. Csanádvármegyében 1836. évben Luczay. A család Szatmármegyéből, ahol eredetileg lakott, a XVIII. század közepén költözött megyénkbe s itt nemességét Szatmármegyének 1772. máj. 18-án kelt bizonyságlevele alapján 1772. okt. 2-án igazolta. Eme bizonyságlevél szerint Bethlen Gábor fejedelem 1615. febr. 27-én nemesitette L. Sándor-t, kinek leszármazottjait Szatmármegye az 1726. évi nemesi vizsgálat alkalmával a kétségtelen nemesek közé felvette. A család egyik tagja, L. Lőrincz, megyénkbe jövetele után, mint nagylaki lakos, Szatmármegyéhez fordult, nemességének igazolását kérve. Az en1 Forgón II. 79. Márki II. 693. Ik. 1836. 1783. 2 Forgón és Márki, valamint levéltárunk adatai nem egyeznek teljesen.
