A nagykállói Kállay-család levéltára II. kötet (Budapest, 1943)

1860. 1381. április 20. Visegrád. U. a. a leleszi konventhez intézett mandátumában elmondja, hogy semjéni István fia: István 1379. október 6-ára néhai Szepesi Jakab országbíró elé idéztette apai ágon való unokatestvérét és osztályostársát, kallói Demeter fiát: Jánost azért, mert Harang [Harangh] nevű birtokukból nem kapta meg az őt állítólag megillető részt. A tárgyaláson azonban a kallói Demeter fia: János nevében megjelent nagy [magnus] Demeter kijelentette, hogy megbízója ezt a birtokot éppen a Szepesi Jakab országbírótól kapott oklevél alapján birtokolja; ezt az oklevelet legközelebb — ha kell — készséggel bemutatja. Ezek után az országbíró a legközelebbi tárgyalást 1380. február 15-ére tűzte ki, s kötelezte kallói Demeter fiát: Jánost, hogy akkor az említett oklevelet mutassa be. 1380. február 15-én azonban Demeter fia: János nem jelent meg, sőt megbízottat sem küldött maga helyett. Szepesi Jakab országbíró ezért három márka bírsággal sújtotta; majd pedig a leleszi konvent útján 1380. május 1-ére a király elé idézte a célból, hogy az említett oklevelet mutassa be, s a rá kiszabott bírságot is fizesse meg neki és kallói István fiának: Istvánnak egyaránt. Ezt a tárgyalást azonban mindkét fél kérésére május 1-éről október 6-ára halasztották. Közben meghalt Szepesi Jakab országbíró; e miatt a király 1381. március 27-ére halasztotta az ügy újabb tárgyalását; kallói Demeter fia: János ekkor sem jelent meg; kallói István fia: István azonban eljött, s kérte az országbírót: Szécsi Miklóst, hogy most már ítélje meg neki a Harang birtokból őt megillető részt. Mivel azonban az ország szokásai szerint ilyen esetben három ugyanazon megyében fekvő község vásárján való kihirdetés formájában még egyszer meg kell idézni a felet, az országbíró felkéri a leleszi konventet: ilyen módon idézze meg Demeter fiát: Jánost június 9-ére az említett oklevél bemutatására, s immár kilenc márkát kitevő bírságának megfizetésére. Hozzáfűzi az országbíró: ha Demeter fia: János bemutatja a kért oklevelet, s mégfizeti a kirótt bírságot, nem éri semmi károsodás. Ha azonban nem jön el, akkor távollétében is meghozza elmarasztaló ítéletét. Végül kéri az országbíró a konventet, hogy az idézés lefolyását június 9-éig részletesen írja meg neki. Személynevek a fentieken kívül: petenyefalvai [de Pethenyefalva] Péter, Tamás presbiter (királyi, ill. konventi ember a leleszi konvent 1380. április 12-én kelt oklevelében, melyben jelenti a királynak, hogy a feleket 1380. május 1-ére megidézte); vaskodi [de Vaskud] Miklós, petenyeházai Péter, petenyeházai László, nagyfalusi [de Nagfalu] Péter, nagyfalusi Antal, Cantor-nak mondott Miklós, baldonyi [de Baldon] Miklós, megyeri András, jékei [de Jeeke] Máté, luueu-i László (királyi emberekként kijelölve). Papíron, zárópecsét töredékével. (No. 1791.)