A nagykállói Kállay-család levéltára II. kötet (Budapest, 1943)

1644. 1370. július 17. Szatmár. Ugyanazon nádor előtt a leleszi konvent mult évi Szent Kereszt felmagasztaltatásának napján (szept. 14.) kelt ügyvédvalló levelével megjelenő semjéni Lászlónak fia, Mihály testvére, semjéni László fia: Ubul helyett a következő évi Szent Kereszt felmagasztaltatásának napjáig terjedő időre András fiát: Demetert, Bajnok Pált [dictum Baynok], György mestert, Mihály szabót, Jánosnak fiát: Mihályt, Miklóst [dictum Folyou], Márton mestert és magh-i Andrást vallotta ügyvédjének. -Papíron, kerek pecsét nyomaival. (No. 1557.) 1645. 1370. július 20. Szatmár város mellett. U. a. bizonyítja, hogy Szatmár és Ugocsa megyék részére Szatmár város mellett tartott közgyűlésén egyfelől rakamazi András fiának: Györgynek leánya: Klára, másfelől bátori Lőkös fia: Péter és Bereck fiának: Jánosnak fiai: László és György között megegyezés jött létre abban a perben, amelyet Klára asszony indított atyjának Szaniszló [Zanyzlou], Ábrány [Abraam], Encsencs" [Enchen], Adony: [Adon], Léta [Leta], Rakamaz, Vencsellő [Venchelleu], Büd [Bwd] és Karuly [Karul] nevű birtokaiból neki járó leánynegyed és anyját Katust illető hitbér és hozomány ügyében. A megegyezés szerint János fiai és Lőkös fia: Péter a leánynegyed, hitbér és hozomámf fejében Kisasszony napjának nyolcadán a váradi káptalan előtt 27—27 forintot tartoznak fizetni. Papíron, hátlapjára nyomott kerek pecséttel. (No. 1560.) 1646. 1370. július 22. Szatmár. Ugyanazon nádor által Szatmár és Ugocsa vármegyéknek Szatmár mellett 1370. évi július hó 11-én tartott közgyűlésen kallói Lászlónak fia: Mihály mester saját valamint testvére: Ubul nevében előadta, hogy Miklós fiának Istvánnak és György [dictus Bubeek] mesternek szolgái körülbelül három évvel ezelőtt, Kisasszony napja körül egyik kallói jobbágyuknak, Fábián fiának: Péternek ötszáz forint értékű javait Zanthou és Eteel (?) nevű birtokok között erőszakkal elvitték. Az említett István ezek egy részét visszaadta, mintegy 150 forint értékűt azonban visszatartott magának és eddig ígérete ellenére sem adta vissza. Az említett két vármegyének az eseményeket ismerő alispánjai, szolgabírái és esküdtjei a nádor rendeletére eskü alatt vallották, hogy István szolgái sok posztót és más egyebet vittek el Fábián fiától Pétertől, annak a mennyiségét azonban nem ismerik. István is ígérte, hogy mindent visszaad, eddig azonban ezt nem tette meg. Papíron, hátán a nádor rányomott kisebb pecsétjével. (No. 1563.)