A nagykállói Kállay-család levéltára I. kötet (Budapest, 1943)

oklevél van felsorolva a XIII—XVIII. századból, illetőleg ennyi szám szerepel a jegyzékben; de ebből a jegyzék már 545-öt hiányzónak tűntet fel. Azóta néhány oklevél más levéltárakból előkerült, és ismét a Kállaylevéltárba soroztatott be; viszont azonban néhány olyan darabot, melyek a lajstromban még (tévesen?) szerepelnek, ma már nem találtunk meg. t

A műit század 80-as éveiben felmerült a levéltár teljes kiadásának a terve. Fejérpataky László hozzá is fogott a kiadás előkészítéséhez és a XV. század elejéig az anyag jó részét le is másolta. (Bizonyára ez volt az oka annak, hogy az Anjoukori Okmánytár akkoriban megjelent IV. és V. kötetében a Kállay-levéltárból semmi sincs közölve.) A kiadás terve azonban, valószínűleg az anyag roppant bőségének felismerése folytán, nem valósult meg. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgató-választmányának a családi levéltáraknak s legelőször a Kállay-levéltárnak feldolgozására vonatkozó határozata értelmében a munkálatok a kitűzött szempontok szerint az 1943. év elején indultak meg, s ezeknek eredménye a most megjelenő 1. és 2. kötet. Ez alkalommal a levéltár Árpád- és Anjou-kori (1224-től 1386-ig terjedő) anyagának kivonatait tesszük közzé az 1—2037. sz. kivonatokban. Ebből az anyagból munkatársaink a következő részeket készítették: az 1—111. és az 1716—1901. számok feldolgozását dr. Guoth Kálmán, a 112—623. számokét, valamint az 1437. évig terjedő anyagból az átiratok kikeresését dr. Czobor Alfréd, a 624—931. számokét dr. Papp László, a 932—1633. és az 1902—2037. számokét dr. Borsa Iván, az 1634—1715. számokét dr. BottlóBéla végezte. A kivonatok helyességéért, valamint a korrekturáért ők vállalják és viselik is a felelősséget. A munka irányítóig, és a szerkesztés (a regestacédulák sajtó alá rendezése) e sorok írójának feladata volt. A kivonatokat időrendben, sorszámozással közöljük. A levéltárban az oklevelek másként (századok szerint s azokon belül fasciculusok szerint, minden század újra kezdődő sorszámozással, de a napi keletre való tekintet nélkül, különálló Appendixekkel) voltak jelölve, közben sok összezavar ássál. Ezt az oklevelekre írt régi jelölést követte az 1876-iki átvételi jegyzőkönyv is. Az egyes tételeknél (az oklevél külsejére vonatkozó megjegyzés végén, zárójelben) mi is közöljük ezeket a régi számokat (a század és a fasciculus jelölésének elhagyásával, mert az oklevél kelte úgyis mutatja, hogy melyik század számozás-sorából való az illető szám), főleg azért, hogy az egyformakeltű és gyakran hasonló (de nem azonos) tartalmú eredetieknek kivonatainkkal való azonosítása könnyebb legyenAz Országos Levéltár nt. vezetősége azonban kilátásba helyezte, hogy a mi korrendi számozásunknak az oklevelekre vezetésével fogja a Kállaylevéltárt rendezni.