Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

III. fejezet: A kereskedők lakhelyei

Érdekes, hogy 28 lakhelynek, a lakhelyek 40,58%-ának a kereskedői csak állatokat szállítottak. Ezek a lakhelyek, illetve kereskedői tételek kivétel nélkül magyarorszá­giak voltak. A NAGY FORGALMÚ KERESKEDŐI LAKHELYEK ÉS A NAGYKERESKEDŐK Az 54. táblázatból azt tudjuk meg, hogy az 1000 forintnál nagyobb forgalmú kereskedői lakhelyeknek kik voltak az 1000 forintnál nagyobb forgalmú kereskedői. A táblázat a lakhelyek forgalmának a nagyságrendjében, a lakhelyeken belül pedig a kereskedők forgalmának a nagyságrendjében halad. Feltünteti a nagykereskedők forgalmának (behozatalának, kivitelének és teljes forgalmának) forintban kifejezett vámértékét, azon belül behozatal és kivitel százalékos arányát, a vámérték százalékos viszonyát a kérdéses lakhely egész forgalmának a vámértékéhez, valamint a lakhelyek összes nagykereskedője forgalmának vámértékét forintban, e vámértéken belül beho­zatal és kivitel százalékos arányát, továbbá e vámérték százalékos viszonyát a kérdéses lakhely egész forgalmának, valamint az egész forgalomnak a vámértékéhez. Megtudjuk pl., hogy a pozsonyi Klee Mihály kereskedő forgalmában a behozatal 55,06, a kivitel pedig 44,94%-a volt a teljes forgalomnak, hogy behozatala 32,14, kivitele 33,63, teljes forgalma pedig 32,79%-a volt a város egész behozatalának, kivitelének és teljes forgalmának. Megtudjuk továbbá, hogy a város nagykereskedői forgalmában a behozatal 53,46, a kivitel pedig 46,54%-a volt a teljes forgalomnak, hogy a behozatal 83,72, a kivitel 93,43, a teljes forgalom pedig 87,90%-a volt a város egész behozatalának, kivitelének és teljes forgalmának, valamint 16,95, 6,46 és 9,64%-a az egész behozatalnak, kivitelnek és teljes forgalomnak. A legérdekesebb megállapítás, amelyet a táblázat alapján tehetünk, az, hogy a 69 nagy forgalmú kereskedői lakhely, illetve tétel közül csak 54-ben laktak 1000 forint vámértéknél nagyobb forgalmú nagykereskedők. Ez azt jelenti, hogy 15 kereskedői lakhely anélkül került a nagy forgalmú kategóriába, hogy a vámnaplókban szereplő nagykereskedői lettek volna. E 15 lakhely közül 11 magyarországi volt (Sopron, Gyöngyös, Somorja, Győr, Kolozsvár, Óvár, Szerdahely, Nezsider, Pápa, Beszter­cebánya és Szentjános), 3 morvaországi (Olmütz, Brünn és Meseritz), 1 pedig cseh­országi (Neuhaus). Az 54 kereskedői tétel közül, amelynek nagykereskedői voltak, 6 meg nem nevezett lakhelyű földesúr volt, 1 az ugyancsak meg nem nevezett lakhelyű dunai naszádo­sokat jelentette, 6 pedig 2—2 helység társultan szállító kereskedőit. Ez utóbbi 6 tár­sulás közül 4, azaz 8 helység és kereskedőik egy része önállóan is szerepelt. Előfordult, hogy egy nagykereskedő, önállóan vagy társas szállításban, több lakhe­lyen is szerepelt. Mindegyik lakhelyen számításba vettem, azokon a helyeken is, ahol forgalma 1000 forint alatt maradt. így a pesti Garai Demetert és Szálai Mihályt Szé­kesfehérvárott, az ugyancsak pesti Bódog Jánost és Szőcs Benedeket Váradon, a naszá­dos Bojtos Lőrincet Nebojszán, a nagyszombati Sánta Ambrust Révay Ferencnél. Az 1000 forintnál nagyobb vámértékű társas szállításokban részes minden egyes kereskedőt nagykereskedőnek minősítettem, akkor is, ha önálló nagykereskedőként nem szerepelt. 21 Magyarország nyugati külkereskedelme 321

Next

/
Oldalképek
Tartalom