Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

I. fejezet: Az áruk

Ásványi, fém-, üveg- és agyagáruk a nórimbergi és szatócsáruk (tű, dísztó, kösöntyű, ezüst- és aranyfonál, flaska, puskaportartó flaska, tálca, tálcácska) és a vegyes áruk (kés, kis kés, kanál, üst, drót, ásó, vasszerszám, patkó, sisak, hadiszerek, flaska, bádog/laska és üveg) között is voltak. A kösöntyű női ékszer volt, amelyet nyakon vagy karon viseltek, násfának is nevezték. — Az ezüstfonál nem textiláru, hanem hímzéshez való vont ezüst szál. Ugyanez vonatkozik az aranyfonálra, is. Mindkettőt skófiumnak vagy skófiomnak nevezték. — A latin flasca szó nemcsak bádogflaskát, hanem agyagból vagy üvegből készült palackot is jelentett, amelyben főleg bort tartottak. — A tálca és a tálcácska nagyobb, illetve kisebb széles tál (pecsenyéstál, serpenyő) volt. Behozott faárucikkek a nórimbergi és szatócsáruk (fakanalak és faholmik, kocka, légely) és a vegyes áruk (fakanál, faholmi) között is voltak. — A légely fából készült, áruszállításra használt edény volt. Főleg bort szállítottak benne, de másféle árut is; olajat, szappant, timsót stb. A ló hátára két összekötözött légelyt raktak. Csobolyónak vagy obbának is nevezték. A nórimbergi és szatócsáruk között a sörte (serte, serke) kemény disznószőr volt, amelyből kefét készítettek. — A kártya kézzel festett játékkártya volt. — A markotányosáruk hadi szatócsáruk voltak. Nórimbergi és szatócsárucikkeket a vegyes áruk között is találunk (papír, kártya, szatócsáru, apró holmik, egyszerű holmik, vegyes holmik, egyebek, maradékok). A KIVITELI ÁRUCIKKEK A kiviteli árucikkek közül is csak azokhoz fűzök magyarázatot, amelyek nem közismertek, illetve a nevük pontosabb értelmezésre szorul. Azokról, amelyek a behozatalban is szerepelnek, itt nem szólok. Az élelmiszerek között a borpárlat borból készült pálinka, amelyet borszesznek is neveznek. Az állatok között a szarvasmarha különböző neveken szerepel a harmincadnaplókban, vámértéke is különböző. Az ökör teljesen kifejlett, már igába fogható, kiherélt szarvasmarha, vámértéke 10 forint. Ugyanennyi a vámértéke az ökörrel közösen szereplő, tőle számszerűleg meg nem különböztethető bikának és fiatal marhának. Ez utóbbi bika- vagy üszőborjú egyaránt lehetett. — A bika teljesen kifejlett hím szarvasmarha, vámértéke 8 forint. Ugyanennyi a vámértéke a bikával közösen szereplő, tőle számszerűleg meg nem különböztethető tehénnek. —- A tehén teljesen kifejlett nőstény szarvasmarha, vámértéke 6 forint 40 dénár. Ugyanennyi a vámértéke a tehénnel együtt szereplő, tőle számszerűleg meg nem különböztethető fiatal bikának. — Az üsző még nem kifejlett, fiatal tehén, üszőborjúnak is nevezik, vámértéke 4 forint. — A borjú egészen fiatal, mindkét nemű szarvasmarha, vámértéke csak 40 dénár. — A fiatal ökör még nem kifejlett ökör, fiatalabb fajtáját tinónak, az idősebbet tuloknak nevezik, vámértéke 4 forint. — A fiatal bika még nem kifejlett bika, vámértéke 6 forint. — A fiatalabb bika kétféle vámértékkel szerepel, részben 4, részben 3,20 forinttal. A kettő közötti különbség nyilván korukban van, de pontosabban nem határozható meg.