Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Összefoglalás

túlsúlyban volt, a másik 2 kategórián belül azonban, nemkülönben e kategóriák részesedésénél az egész forgalomból, alatta maradt a behozatalnak. A 113 nagykereskedő részben egyénileg, részben társulva szállított, így 104 szállítói tételt jelentett, amely közül 81 egyéni volt, 23 társas. E 104 tétel és forgalmuk százalékos aránya 5 kereskedői ország között oszlott meg, az alábbiak szerint: Magyarország 87 tétel 74,55% Ausztria 8 tétel 11,03% Morvaország 4 tétel 1,84% Szilézia 4 tétel 4,10% Német birodalom 1 tétel 8,48% Összesen 104 tétel 100,00% A magyarországi nagykereskedői tételek számának és forgalmuk százalékos arányának megoszlása az ország részei között pedig a következő volt: Északi 61 tétel 73,57% Déli 19 tétel 20,58% Bizonytalan 7 tétel 5,85% Összesen 87 tétel 100,00% A bizonytalanokat az északi részhez tartozóknak tekinthetjük, amelynek részesedési aránya így 79,42%-ra emelkedik. A 104 nagykereskedői tételhez tartozó szállítók 49 helyen laktak. E nagykereskedői lakhelyek közül 40 Magyarországhoz, 4 Ausztriához, 3 Morvaországhoz, 1—1 pedig Sziléziához és a Német birodalomhoz tartozott. Csehországnak nem volt nagykereskedője. A 40 magyarországi nagykereskedői lakhely közül 9 a déli, 24 — a 7 bizonytalannal 31 — az északi rész területén feküdt. Kettőnél több nagykereskedő 16 helyen lakott. Ezek közül 13 magyarországi volt, 1—1 pedig ausztriai, morvaországi és sziléziai. Háromnál több nagykereskedő az alábbi 8 helyen lakott: Nagyszombat 11 Pozsony 10 Pest 8 Bécs 5 Galánta 5 Taksony 5 Boroszló 4 Székesfehérvár 4 52 A 104 nagykereskedőnek pont a fele lakott a fenti 8 helyen, amely közül 6 magyarországi volt, 1—1 pedig ausztriai és sziléziai. A magyarországiak közül 4 az északi, 2 a déli rész területén feküdt.