Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Előszó

Ötödik éve voltam a Magyar Országos Levéltár dolgozója, amikor 1938-ban az intézmény főigazgatója azzal bízott meg, hogy nézzem át a Nemzeti Múzeum Levéltárában — amelyet 1934-ben az Országos Levéltárba olvasztottak — lévő Városi és kamarai iratok című gyűjteményt, és jelöljem ki benne azokat az iratokat, amelyek a proveniencia elve alapján a pozsonyi vagy a szepesi kamara iratai közé tartoznak és ott elhelyezhetők. E feladat végrehajtása során került a kezembe 15 harmincadhivatalnak 1542ből fennmaradt vámnaplója, amelynek feldolgozását mostani munkám tartalmazza. E munka elkészültéért elsősorban akkori főigazgatómnak, dr. Herzog Józsefnek tartozom hálával, mert az ő megbízása nélkül aligha találkozom ezekkel a vámnaplókkal. Azért pedig, hogy ezek a pozsonyi magyar kamara iratai közül a múlt század első felében kiselejtezett vámnaplók egyáltalán megmaradtak, a magyar történettudomány tartozik hálával Jankovich Miklósnak, a nagy gyűjtőnek, aki megmentette azokat, és akinek hagyatékából a Magyar Nemzeti Múzeumon át kerültek mai őrzési helyükre. A vámnaplók forrásértékét felismerve, bár igazi jelentőségét még csak nem is sejtve, már 1938-ban elhatároztam, hogy foglalkozni fogok velük. Hosszú lenne felsorolni, mi minden akadályozott abban, hogy ennek az elhatározásnak megvalósításához egyáltalán hozzáfogjak, majd végül, 44 év elteltével, tető alá hozzam azt. Első eredményeimmel 1958-ban léptem a nyilvánosság elé. Erről és további jelentkezéseimről munkám bevezetésében szólok. 1958 óta 24 év telt el, mire sikerült munkámat befejeznem. És még most sem lennék készen, ha kitűnő segítőtársaim nincsenek. Ebben az előszóban elsősorban róluk kívánok megemlékezni, nekik mondani hálás köszönetet. Elsőnek kedves barátomat és levéltáros kollégámat, dr. Baraczka Istvánt kell említenem. A vámnaplók szövegének kritikájában, a bennük szereplő áruk, kereskedők, lakhelyek, mértékek meghatározásában, azonosításában és értelmezésében volt nagy segítségemre. Különösen nehéz munkát végzett az egyes szállítmányokban szereplő, különböző, de együttesen elvámolt árufajták vámértékének szétbontásában. Később csatlakozott hozzá ugyancsak kedves levéltári kollégám, korábbi fölöttesem, aki szintén megtisztelt barátságával, az élők sorából már eltávozott dr. Kossányi Béla. Ő elsősorban az áruk és a lakhelyek meghatározásában jeleskedett. Mindkettőjük munkáját a született levéltárosok precizitása jellemezte. Nem kisebb elismeréssel kell szólanom Jablonkai Aladárnérói, aki a munkámban szereplő statisztikai táblázatokat nemcsak legépelte, hanem azok elkészítésében is