Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)
Bevezetés
A feldolgozásra kerülő 15, illetve 19 vámnapló tehát az ország 1542 körüli tágabb értelemben vett nyugati külkereskedelmi áruforgalmának feltehetőleg 80%-áról nyújt tájékoztatást. Hátravan még, hogy a délkelet és az északkelet felé irányuló külkereskedelmi áruforgalommal próbáljuk meg összevetni a nyugatit. A délkeleti irányú külkereskedelem az erdélyi vámhelyeken, mégpedig — minthogy Erdélyben a külkereskedelmi vámot nem harmincadnak, hanem húszadnak nevezték — huszadhelyeken át bonyolódott le. E helyek közül a brassói volt a legjelentősebb. A brassói húszadról vezetett vámnapló 1542-ből korunkra maradt. 57 E napló szerint a brassói huszad bevétele 1542-ben 1632,64 forint volt. A feldolgozásra kerülő nyugatmagyarországi vámnaplókban szereplő, ténylegesen befizetett harmincadjövedelem összege 19469 forint. 58 A brassói huszad ezek szerint 8,39%-a volt a szorosan vett nyugat felé irányuló áruforgalom harmincadának. A többi erdélyi huszadhely forgalmáról nincs tudomásunk, de nem hisszük, hogy együttesen elérte a brassóit. Aligha tévedünk, ha az egész délkeleti külkereskedelmi áruforgalmat nem becsüljük többre a brassói kétszeresénél, azaz a szűkebb értelemben vett nyugatinak 16,78%-ára. Ez 78 065 forint vámértékű áruforgalmat jelentett. Ami végül az északkelet felé irányuló, a kassai harmincadcsoporton át lebonyolódó külkereskedelmi áruforgalmat illeti 1542 körül, erről tudunk a legkevesebbet, erre is csak későbbi adatokból következtethetünk, ennélfogva a valószínűségnek csak kis eshetőségével. Annál kisebb az eshetőség, mert az önálló erdélyi fejedelemség megalakulása után, a XVI. század második felétől kezdve, az északkeleti Felvidék, az ún. Felső-Magyarország harmincadhelyein már nemcsak a magyarországi határon túlra, hanem az Erdély felé irányuló áruforgalom után is szedték a külkereskedelmi vámot. E harmincadhelyek jövedelme és forgalma tehát ettől fogva nemcsak a külföldi—magyar, hanem az erdélyi—magyar kereskedelmi kapcsolatokat is tükrözi. 1542-ben azonban, úgy véljük, még csak a kassai csoport forgalmával kell számolnunk. Ezért egy 1542-től még nem túl messze eső évben, 1616-ban a szepesi vagy kassai kamara évi elszámolásában azt néztük meg, hogy milyen volt a kassai harmincadcsoporthoz tartozó vámhelyeknek a jövedelme. E csoporthoz 8 harmincadhivatal tartozott, a számadásbeli sorrendben: Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa, Szeben, Késmárk, Ófalu és Lubló. A legnagyobb jövedelme Kassának volt, megközelítette a 6000 forintot. Utána Eperjes következett közel 4000 forinttal. Bártfa jövedelme meghavolt. Die Auswirkungen der Türkengefahr auf Handel und Wandel am Hofzaum des Reiches. Bericht über den Österreichischen Historikertag in Graz. 1970. — Der „Dreissigst im Windischland". Zeilschrift des Hist. Vereins für Steiermark, Sonderband. 18. 1971. — Die Auswirkungen der Türkenkriege auf den Handel zwischen Ungarn und Italien im 16. Jh. A 7. jegyzetben idézett Pickl-kötetben. 57 Közzétéve: Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt. Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Kronstadt. III. B. Kronstadt, 1896. 185—215. — Itt említem meg, hogy az 1542. évi brassói vámnaplót azért nem dolgoztam fel együtt a nyugat-magyarországiakkal, mert sokkal szűkszavúbb, kevesebb adatot tartalmaz, mint ez utóbbiak. A kivitt árukat pl. nem nevezi meg, de más tekintetben is szegényebb adatokban, úgyhogy együttes feldolgozásra nem, csak globális összevetésre alkalmas. 58 Az áruk vámértéke alapján 23 261 forint lett volna a fizetendő harmincad, azaz a vámérték huszada. A különbözet abból származott, hogy a kereskedők közül sokan különböző mértékű engedményt, ún. relaxációt kaptak.
