Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)
Bevezetés
kivételével, a jelek szerint bizonyos fokig önállósultak, de azért — az új fiókokkal együtt — mégis egy körzetnek tekinthetők, amelynek Trencsén volt a központja. Ez adatok alapján, sajnos, nem lehet pontosan megállapítani azt, hogy 1542-ben az árvái és a trencséni harmincadcsoport helyei közül melyeken voltak működő vámhivatalok. Trencsént magát biztosan ilyennek tekinthetjük. Majdnem biztosan mondhatjuk ugyanezt Verbóról, Vágújhelyről és Turdossinról. Nagy a valószínűsége annak, hogy Illaván, Belluson és Zsolnán is volt harmincadhivatal 1542-ben. Nem tartjuk valószínűnek, hogy Puchó, Mesztecskó, Hricsó, Krásznó, Bossác, Lieszkó és Nemsova már 1542-ben harmincadhelyek voltak. Azt pedig biztosan mondhatjuk, hogy az 1545-ben említett, de 1549-ben már nem szereplő Rosenberg, Stubnya és Végles 1542-ben nem voltak harmincadok. A szlavóniai harmincadok Mohács utáni sorsáról egyelőre keveset tudunk. Valószínű, hogy ezek a harmincadok, amelyeket a rendelkezésünkre álló források mindig összefoglalóan említenek, anélkül, hogy külön-külön is megneveznék őket, s amelyeknek jövedelmét egy 1533-i királyi mandátum igen csekélynek mondja, 26 szintén zálogban voltak. 1535-ben a szlavóniai harmincadok jövedelmének fele még Pekry Lajosnak volt elzálogosítva, másik felét királyi harmincados, Székely Lukács szedte. 27 Lehetséges, hogy korábban az egész jövedelem magánkézben volt, s 1535-ben már a kincstári kezelésbe visszavétel félig megtörtént, ami mellett a többi harmincad analógiája szól, mint majd látni fogjuk. Az uralkodó törekvése itt is — miként a többi harmincadnál is — arra irányult, hogy az egész jövedelmet a kincstár kezelje. Ez a törekvés a szlavóniai harmincadoknál gyorsabban vezetett sikerre, mint a többinél, 1538-ban már a korábban Pekry Lajos által élvezett féljövedelem is kincstári kezelésbe került. 28 Az uralkodó Bornemissza Pál vezetésével ebben az évben egy bizottságot küldött ki a szlavóniai harmincadok helyzetének rendezésére, mert addig a kincstár jóformán semmit sem látott azok jövedelméből. 29 Ezek az adatok — valamint néhány további is — arra mutatnak, hogy a szlavóniai harmincadok — amelyeknek helyéről és számáról azonban közelebbit nem tudunk — 1542-ben — szemben a még mindig zálogban levő északnyugati felvidéki és dunántúli harmincadokkal — már a kincstár kezén voltak. Hogy a kincstári igazgatás mit jelentett, arról lentebb lesz szó. A kassai harmincadról és fiókjairól ugyancsak gyér adataink vannak csupán, ami 1526 utáni történetüket illeti. Ezek az adatok mind amellett szólnak, hogy e harmincadcsoport — amelynek egyes helyeit név szerint pontosan nem ismerjük — 26 Sed cum tricesime ipse nunc admodum exigue sint — mondja a szlavóniai harmincadokról I. Ferdinándnak 1533. október 30-án a magyar kamarához intézett rendelete. Orsz. Lvt. E 21. Kincst. lvt. M. kam. Ben. res. 1533. okt. 30. 27 Mindketten arról panaszkodtak I. Ferdinándhoz írt levelükben, hogy a magyar urak, a zágrábi püspök és a zágrábi polgárok vonakodnak harmincadot fizetni. Orsz. Lvt. Újk. gyűjt. Törzsanyag. 1535. jún. 26. 28 Orsz. Lvt. E 21. Kincst. lvt. M. kam. Ben. res. 1538. febr. 4. 2 " Orsz. Lvt. É 21. Kincst. lvt. M. kam. Ben. res. II. k. 20. Uo. Ben. res. 1538. okt. 4. Quantum attinet ad tricesimas Sclavonienses, iam nunc in ipso sumus opere, quo pacto easdem exigente regni necessitale in meliorcm aliquem redigamus ordinem, ita ut maior nobis inde utilitas paretur, nec pecuniae ex eisdem provenientes eo modo uti hactenus absque omni fruge hinc inde dilapidentur — olvassuk az idézett helyen található királyi rendeletben.
