Nyulásziné Straub Éva: „Mindent a hazáért!” Deák Ferenc emlékkiállítás (Budapest, 2003)

és erdélyi kormányszerveket. A Diploma nem csillapította, hanem fokozta az elégedetlenséget, aminek hatására az uralkodó az 1861. évi Februári Pátenssel korlátozni kényszerült a birodalmi tanács törvényhozási jogkörét, Deákot és Eötvös Józsefet pedig Bécsbe rendelték audienciára. A megbeszélés után az uralkodó elrendelte az országgyűlési követválasztást. Deák mint pesti belvárosi képviselő visszatért a közéletbe, mert úgy érezte, most már megérett a helyzet arra, hogy Magyarországot kiemelhessék az osztrák beolvasztási kísérletből és visszaállítsák az alkotmányos királyságot. A nemzet elleni bűnnek tartotta volna elmulasztani ezt a lehetőséget, ezért az 1861. évi országgyűlésen ismét a politikai küzdelmek élére állt. A Budán 1861. április 6-án megnyílt országgyűlés felirati javaslatát Deák fogalmazta és május 13 án a képviselőház elé terjesztette (46. sz.). A felirat a további tárgyalásokhoz kiindulópontnak tekintette az 1848. évi törvények visszaállítását: csak ennek alapelvként történő elfogadása esetén lehet tárgyalni bizonyos módosításokról. A képviselő- és felsőházi vita és módosítás után elkészített feliratot, amely - Deák felvetésével ellentétben - az V. Ferdinánd lemondásával kapcsolatos közjogi kérdések rendezetlenségével kezdődött, az uralkodó elutasította mint tárgyalásra sem alkalmas anyagot. Ezt követően július 8-án - adták át Bécsben az uralkodónak az eredeti Deák-féle feliratot. Ferenc József elutasító leirata után augusztus 8-án a képviselőház, 10-én a főrendiház elfogadta Deák második, az elsőt megerősítő, a követeléseket még határozottabban megfogalmazó felirati javaslatát (47-48. sz.). Bár az uralkodó csak 14-én vette át a második feliratot Bécsben, már 11-én megszületett a döntés az országgyűlés feloszlatásáról, és augusztus 21-én Ferenc József aláírta a feloszlatásra vonatkozó leiratot (51-52. sz.). Deák rendkívül határozott fellépésének eredményeként a leirat megérkezése előtt az országgyűlés mindkét háza elfogadta a Deák által fogalmazott óvást az országgyűlés törvénytelen feloszlatása miatt (49-50. sz.), így a leirat megérkezésekor a felirat megszavazásával az országgyűlés azonnal feloszlathatta önmagát (53. sz.). Deák, a továbbiakban is megőrizve politikai vezető szerepét, következetesen harcolt annak érdekében, hogy a feliratban foglaltakat tekintsék tárgyalási alapnak. A közéletben is csak akkor vett részt, ha fellépésével e célt vélte szolgálni. Az enyhülés légkörében az egységes fellépés, hitvallás még nagyobb