Mikrofilmezés a levéltárban
A/ A mellékletek közvetlenül a küldő levél után filmezendők. /5/ Utalólajpok és oimkék nem filmezendők, hacsak nem lényegesek a film használata szempontjából. /6/ Duplumok, selejtezhető vagy kutatási érték nél"küli iratok nem filmezendők, ha könnyen elkülcnithetők a levéltári anyagból vagy olyan könnyen • felismerhetők, hogy a felvételező nem veszi filmre. j - ^ /!/' Minthogy félbehajtott"iratok /éppúgy a háromba hajtott iratok az ugyanúgy hajtott mellékletekkel/ könnyen összekeverednek vagy elvesztik'öszszefüggéseiket, ha filmezés előtt széthajtják vagy kisimítják azokat, legcélszerűbb, ha a felvételező hajtogatja ki és vissza az iratokat. I^yen tipusu iratok filmezésének egyik módszerét mutatja a 19. ábra. A levéltári anyag fizikai élőkésziJtéBe Annak érdekében, hogy a levéltári anyag felvételezésre megfelelő legyen, filmezés előtt az iratokat gyakran fizikailag is elő kell készíteni. Ez különösen akkor áll .fenn, ha nagy tömegű•anyagról van szó. Ez az előkészítés az alábbiakból egyet vagy többet foglalhat magába: kisimítás, gőzölés /A nagyon gyűrött levéltári anyagot a simítás érdekében előbb gőzölik a washingtoni National Archives-ban. A^ford./, kötetek szétbontása, laminálás vagy ragasztás, továbbá kapcsok,- szorítók, tűk és más rögzítők eltávolítása. Az iratoknak mikrofilmezés előtti restaurálása minimális mértékben fordul elő, hisz a mikrofilmezés is az állagmegóvás eszköze. • .* A tekercsekre valő__tago_lás , A levéltári anyagot megfelelő rendezése és előkészítése után ugy kell tagolni, hogy megfeleljen a tervezett mikrofilmtekercsnek. Ezt gondosan kell elvégezni,- mert a megfelelő- tekercsvég sokkal használhatóbbá teszi a filmet. Amennyiben lehetséges, a tekercsek hossza 10(1 láb /3Q',4S m/ körül le~ gyen, dé; .sohase haladja meg a 110 lábat ?33,05 m/. Az iratok csoportosítása és a tárgy általában megadja a tagolási pontÓlcat. Amennyiben alkalmazhatók a következő szempontokat is figyelembe kell venni:
