Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
III. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI TESTÜLETEK ÉS SZERVEK ÁTSZERVEZÉSÉNEK FOLYAMATA (1945-1949)
A belügyminiszter 1946. március 20-án kelt rendeletében a régi szolgálati helyükön újból meg nem választott tisztviselőkről intézkedett. Nagy Imre belügyminiszter szerint ezeket a tisztviselőket ideiglenesen, tehát helyettesítés címén sem lehetett alkalmazni. A belügyminiszter felhívta a főispánokat, hogy a szolgálati helyüket 1944—1945-ben elhagyott tisztviselőket, ha önkormányzati hatóságnál vannak alkalmazásban, azonnal bocsássák el. 202 Azokat a tisztviselőket viszont, akiket a régi szolgálati helyükön nem választottak meg, s ezért állásukat elveszítették, az 1929. évi 30. tc. 80. §-ának hetedik és nyolcadik bekezdésében foglalt rendelkezések szerint élelmezési illetményben lehetett részesíteni. 203 Az 1945-ös nemzetgyűlési választások előtt a Függetíenségi Front pártjai közös nyilatkozatot fogadtak el az államapparátus demokratizálására. Ez az alkalom 1946 tavaszán érkezett el, amikor a Belügyminisztérium a B-listát hirdette meg. Az MKP Közigazgatási Osztályának vezetője, Zöld Sándor szerint az akció több annál, miszerint a felesleges tisztviselői létszámtól szabadulnak meg a hivatalok, intézmények. A B-lista lényege a közigazgatás — úgymond — demokratizálásának véghezvitele, mindenekelőtt a polgári politikai irányzatot követők eltávolítása a közéletből. A B-listázási folyamatnak több szakasza volt, amely különböző szinteken és fázisokban folyt. A megyei és a városi nemzeti bizottsági üléseken 1946. április 18. és június 21. között tárgyalták meg a B-listára került személyek ügyét. Amikor a B-lista meghirdetése került sorra, nyilvánvalóvá vált, hogy a népi demokratikus erők a közigazgatásból is ki akarják szorítani a polgári politikai irányzatot, ami jeladás volt a baloldalnak arra, hogy a helyi hatalom megszerzésére lépéseket tegyen. A baloldali erőknek ekkor már volt annyi erejük, hogy a közigazgatást, köztük a helyi önkormányzati igazgatási szerveket is megtisztítsák a népi demokratikus politikai tendenciák ellen fellépő tisztviselőktől. Köztudomású volt, hogy ez az akció nem megy simán, és nemcsak a Kisgazdapártban, hanem még a Baloldali Blokk pártjainak köreiben is visszatetszést szülhetnek egyes intézkedések. Ezért hangoztatta az MKP, hogy a B-lista lefolytatását „demokratikus" tömegmozgalomnak kell kísérnie, amelyben a követeléseket ellentmondást nem tűrően valósítják meg. A B-listára kerülő tisztviselők névsorát az MKP helyi szervezetei készítették el, amelyet a megyei bizottságokon keresztül juttattak el a párt Központi Vezetőségéhez. A B-lista névsor természetesen visszakerült a helyi nemzeti bizottságokhoz is, ahol azt megtárgyalták. A nemzeti bizottságok működése a B-listák jóváhagyásával újra mozgásba lendült. 204 1946 tavaszán az akció megkezdése előtt a tisztviselőknek az a része, amely eddig pártonkívüli volt, pártkapcsolatot keresett, de tudatában voltak a kisgazdapárti tisztviselők is annak, hogy másutt kell politikai védelmet keresniük. A szombathelyi, a székesfehérvári városházi alkalmazottak zöme ekkor az SZDP-be lépett be. A szociáldemokraták megígérték nekik, hogy érdekeiket a B-listázás során képviselni fogják. A közigazgatási tisztviselők Csongrád vármegyében (Hódmezővásárhelyen és Szegeden is) 1945 tavaszán a Kisgaz202 Vö. 154.180—1946. m.8. B. M. sz. r. (L. FML. Főispáni iratok, 1946—742. sz.) 2 °3 Vö. 154.178-1946. ffl. 8. B. M. sz. r. 204 Pl Arch. 274. f., 15. cs., 13. ő. e. Az irat kelte 1946. ápr. 7.
